A fantasy-világ mítoszai (4.) Steven Brust, Dragaera és a magyaros motívumok

Steven Brust
Steven Karl Zoltán Brust Amerikában élő, magyar származású író azok közé tartozik, akik nem felejtették el a magyar kultúra, folklór elemeit. Mindmáig egyetlen magyarul is megjelent regénye a Lerombolt palota, amelyet angol eredetiben 1986-ban jelentetett meg, majd az események alakulásának következtében – rendszerváltozás és minden, ami ezzel jár – Magyarországon is igyekeztek minél hamarabb kiadni. Sietve jelentették meg a Griff-könyvek sorozatban, kellemes olvasmányként, ugyanakkor átütő sikert nem eredményezett. Ezzel együtt a regény keretébe rejtett üzenetek talán ma is őriznek bizonyos szintű művészi üzenetet, rejtett aktualitást.
Az események színhelye a Brust által megálmodott Dragaera világába helyezett alternatív Magyarország, Fenario. A bevezetőben, regélő stílusban megfogalmazott felütésben az olvasó már elég komoly áthallást érzékelhet:
„Valaha régen élt egy nagyúr, Fenarr volt a neve. …Akármerről is jött, egy napon arra a vidékre vetődött, ami a Nyugati-hegységgel, más néven Tündérhegységgel volt határos, és amit északkeletről a Zordonkör, délről pedig a Vándor-erdő és a Nagy Láp határolt. Ezen a vidéken olyan emberekre lelt, akik még itt, Tündérhon határán is hosszú életűek maradtak. Harcias nép volt, lovasoktól származott, akik rablásból és fosztogatásból éltek, amíg át nem keltek a Zordonfal-hágón, és le nem telepedtek ezen a vidéken. Úgy tartják, a törzs főnöke megszagolta a Folyó melletti földet, megízlelte a Folyó vizét, és így szólt:
– Megleltük hazánkat.
Azóta e föld tavainak partját, végtelen síkságait, hegyeit, völgyeit lakják.”
Az országalapító Fenarr lelke – a hagyománynak megfelelően – valószínűleg egy kardba költözött, mely az Állam nevet kapta, és Fenario mindenkori királya forgathatja. A királyi család természetesen a Palotában lakozik. Habár a könyv szövege szerint ötezer ember lakja a fővárost, ahol a palota is található, a regény kevés szereplős, a királyi család és szereplőként megjelenő udvartatásuk elférnének egy alföldi tanyán is. A négy királyi testvér, jobban mondva a legidősebb és a legfiatalabb, László és Miklós konfliktusa köré épül fel maga a cselekmény. A négy fiú közül László, a legidősebb a király. Jó uralkodói képességekkel bír, és nagyon tiszteli a múltat, valamint ennek fizikai megjelenését, mint például Államot vagy a már igencsak öreg, és ennek következtében már rosszabb állapotban lévő Palotát. Hirtelen haragú révén rá is támad Miklós öccsére, mikor ez utóbbi nem úgy beszél az omladozó falakról, ahogy ezt László elvárná. Andor öccse nyugodt, tudós típus, Vilmos kiemelkedő erejű óriás, aki egyedül megöl egy sárkányt. Végül pedig a legfiatalabb, Miklós töprengő, a világot megismerni vágyó, meditációra hajlamos. Egy banális helyzetből induló szóváltás következtében László rátámad Miklósra, aki elmenekül a palotából. Ezt követően találkozik Bölcsességgel, a táltos lóval, aki már Fenarrt is kiszolgálta, és akit Bölknek nevez el, majd megjárja Tündérhont is. Hazatérését követően, azzal együtt, hogy testvérei örömmel fogadják, még egy meglepetés várja. Elhullatott vércseppjéből fa nőtt a szobában, amit nem lehet elpusztítani. László és barátai ugyan megpróbálnak mindent, de a fa végül szétveti a palotát. Az áthallások meglehetősen nyilvánvalóak lehettek a rendszerváltás közepette, később azonban ez a regény túl nagy karriert nem futott be, nem vált belőle sorozat, habár Miklós és Brigitta leszármazottainak és királyságuknak a sorsát érdekes lehetne nyomon követni.
Más sorsa lett a Vlad Taltos-sorozatnak. Vlad maga is fenariai, de a Birodalomban él, ahol a dragaeránok jelentik a többséget. A Lerombolt Palotában őket fordították tündéreknek, az eredeti angol szövegben pedig a keletiek – köztük a fenariak is – elfeknek nevezik őket, míg a dragaeránok saját magukat embereknek, a többieket pedig keletieknek (easterner) mondják. A dragaeránok két méternél magasabb humanoidok, átlagéletkoruk 2000–3000 év, és a keletiekkel ellentétben, testük nem növeszt szőrzetet. Nagyon szigorú, kasztrendszerszerű társadalomban élnek, 17 házba tagozódva. Mindegyik ház egy-egy állatról van elnevezve, amelynek tulajdonságai vonatkoznak bizonyos mértékben a szóban forgó házhoz tartozókra is. „A Tiassa sétálva, a Sárkány állva, a Lyorn ülve, a Dzur utólag gondolkozik”, mondja Vlad Taltos a Főnix című kötetben, összegezve benyomásait a különböző nemesi házakhoz tartozó dragaeránokról.
Az egyetlen nem nemes és egyben a legnagyobb lélekszámú ház a Teckla háza, mely egy mezei egér típusú rágcsálóról van elnevezve. A birodalom lakosságának 90 százalékát a tecklák alkotják, és néha lázadoznak a rendszer ellen, mint ahogy ez a Teckla című regényben is történik. A legnemesebb házak közé tartoznak a Főnix – a sorozat eseményei idejében közülük kerül ki a császárnő is –, a harcosokat tömörítő Sárkány és Dzur (fekete tigrisszerű nagymacskaféle) házak, valamint a tudománykedvelő Lyorn (egyszarvú) házak. Egy ház tagjainak foglalkozása nagy általánosságban megfelel szimbólumállatuk tulajdonságainak, így például az Orca ház tagjai főként tengeri kereskedők.
Dragaerában a keletiek akkor jutnak állampolgársághoz, ha csatlakozni tudnak valamelyik házhoz a tizenhét közül. Ez nehéz, de nem lehetetlen. A legegyszerűbb a Teckla házába bekerülni: ehhez mindössze annyi szükséges, hogy a szóban forgó keleti munkát vállaljon valamelyik nemes birtokán, és egyúttal hűséget is esküdjön neki. Kicsit másképpen működik a tagság a birodalom szervezett bűnözői hálózatát és egyben titkosszolgálatát jelentő Jhereg-házban. Itt a tagságot meg lehet vásárolni, és gyümölcsöző tevékenység esetén egyre feljebb lehet kerülni a ház hierarchiájában, ahogy történik ez hősünkkel, Vlad Taltossal is. Egy harmadik ház, amely kívülállókat is befogad elvileg a soraiba, a Dzur harcosok háza, itt viszont a próbatétel nagyon nehéz: dragaerán vagy keleti, a jelentkezőnek 17 dzur bajnokkal kell sorban megvívnia, abban a sorrendben, ahogy ezt a ház vezetősége számára kijelöli. Úgyhogy ezzel a lehetőséggel kevesen próbálnak meg élni.
Vlad a birodalom fővárosában született és gyerekeskedett, a keletiek által lakott gettóban. Apja, Pishta kocsmáros volt, aki arra gyűjtögetett, hogy fiának tagságot vásároljon a Jhereg házban, hogy ezzel is könnyebb élete legyen. Vlad nagyapjától elsajátította a keleti egykezes vívást és a boszorkányságot, de megtanulta a dragaerán kétkezes vívást és a varázstudományt is. Sőt, saját jhereg (pterodactylus-szerű repülő, mérges, ragadozó hüllő) társat is szerzett, akit Loioshnak nevezett el. Vele telepatikusan kommunikál, és a legtöbbször élcelődnek, akár harc közben is. Loiosh máskülönben nagy segítséget jelent Vlad számára: elvonja az ellenfél figyelmét, és mágikus állati képességei is sok esetben hasznosak Vlad számára, mint például mikor Loiosh felismeri az élőhalott vámpírt. Ilyen szolgálatok mellett Vlad is sok mindent elnéz neki, mint például azt a fenyegetést, hogy döglött tecklákat fog elhelyezni Vlad párnájára.
A Vlad Taltos ciklust Brust 19 kötetesre tervezte, ezek közül az első, Jhereg címmel 1983-ban, a legutoljára megjelent, 15-ik számú kötet, a Vallista 2017-ben került piacra. Ha minden igaz, még négy kötet van hátra a több mint harminc éve folyamatosan megjelentetett ciklusból. Mindegyik kötet stílusa más és más: míg az elsők klasszikus bűnügyi történetek, a legutolsó, a Vallista például inkább gótikus hangvételű regény, mely egy udvarházban zajlik. A szórakoztató, magával ragadó stílus pedig nagyon népszerűvé tette a sorozatot az Egyesült Államokban. Vlad Taltos nem a tipikus sword & sorcery karakter, és talán éppen ebben rejlik sikerének titka.