A „Clavier Übung” – Schiff és Fray

Rareș Bălărău: Souled In 2

Clavier Übung, melyben van egy ARIA különféle változatokkal Clavicembalóra, mely két manuállal bír. Azoknak, kik szívlelik, kedvük felvidítására készíttetett Johann Sebastian Bach által, ki Lengyel Királyi és Szász Választófejedelmi Udvari Compositeur, Capellmeister s Director, Chori Musici Leipzigben. A terjedelmes címfelirat hangulatát őrizni igyekvő magyar fordításban ez olvasható azon az 1741-es kottakiadáson (Nürnberg, Balthasar Schmid), amely egy mára kifejezetten népszerű, bár két századon át jószerével lappangó művet még szerzőjének életében tett hozzáférhetővé – ez önmagában is ritkaság J. S. Bach biográfiáját ismerve! –, s amelyen, mint látjuk, sem a Keyserlingk grófi név nem olvasható, sem a Johann Gottlieb Goldbergé, mely utóbbi név manapság a Goldberg-variációkat közazonosíthatóvá teszi. Úgy tartják, a harminckét részes alkotás – Bach egyetlen variációformában komponált műve – 1741-ben született Graf Hermann Karl von Keyserlingk, Szászország orosz nagykövete kérésére. „A gróf gyakran betegeskedett, és ilyenkor álmatlan éjszakái voltak – írja a Variációk születéstörténetét érintve Bach első biográfusa, Nikolaus Forkel. – A házában lakó Goldbergnek ilyenkor a szomszéd szobában kellett töltenie az éjszakát, és az álmatlanságban szenvedőnek valamit muzsikálnia. A gróf egyszer említette Bachnak, hogy szeretne néhány zongoradarabot a tehetséges Goldberg számára, amelyeknek lágy és vidám hangulata kellemessé tehetné álmatlan éjeit.” Megjelenése után a Variációkat nem tekintették többnek egyszerű gyakorlatnál – de hiszen a „Clavier Übung” is erre utal! –, igazi értékét jóformán csak Glenn Gould 1955-ös hangfelvétele nyomán ismerték fel világszerte, elannyira hogy manapság A fúga művészete mellett már a Bach-életmű egyik csúcspontjának tartják. Persze a maga rendjén a fejfájós Keyserlingknek sem voltak fenntartásai a Variációkkal kapcsolatban, sőt „később a gróf ezeket a saját változatainak nevezte; nem győzött betelni hallgatásukkal, és hosszú időn át csak ennyit mondott, amikor álmatlan éjszakák jöttek: »Ugyan kedves Goldberg, játssz már el egyet a változataim közül«. […] A gróf egy 100 Lajos-arannyal telt aranyserleggel ajándékozta meg [Bachot]. De lett volna bár ezerszer nagyobb az ajándék, akkor sem érhetett volna fel a mű értékével” – írja lelkendezve Forkel.
A szinte mértani rendszerre emlékeztető, mégis elmélyülésre inspiráló Variációk mai kedveltségét talán nem is lehet bizonyítóbb adattal szemléltetni, mint amit Fazekas Gergely idéz: Bach ma kultikusnak számító művéből 2008 januárja és 2018 januárja között 165 körüli új hangfelvételt adtak ki világszerte. „Ha valóban válságban van a globális lemezipar, akkor az alighanem a túltermelés válsága” – teszi hozzá Fazekas. Az is igaz azonban, hogy a kortárs zongoristák – és csembalisták! – elitje számára a Variációk kötelező standard-mű, ha pedig egy viszonylag jónevű kiadónál lesz felvétel belőle, az előadó névjegykártyáját mintha máris 20 gramm/m2-rel tartásosabb keménypapírra nyomtatnák.
A Goldberg-variációk fent említett áradatából – ha sikerül hozzájutnia – igazán kedvére válogathat a Bach-rajongó. De hadd említsünk csak két nevet itt, olyanokét, akiknek közük van a magyar zenei élethez. Az egyik név, a Schiff Andrásé, évtizedek óta a feddhetetlen minőség szinonimája. A másik név: David Fray. A fiatal francia zongoraművész a mondiális zenei élet egyik új felfedezettje, aki nemcsak meggyőző muzikalitásának és technikai tudásának, hanem újító és érzékeny interpretációinak köszönhetően is alig pár év alatt lett világhírű. Az utóbbi években Bachon kívül Schubertet, Schumannt, Brahmsot, Schönberget, Mendelssohnt játszott Magyarországon. Természetesen nem volna korrekt – ezért meg sem kísért a gondolat –, hogy a két zongoraművész előadói habitusát vagy ars musicáját összevessük. Mégis szembeötlők a különbségek. Schiff András előadásában a Variációk a megülepedett, nyugodtan és részletgazdagon értelmező előadói háttérvilágra vetnek fényt. Fray játéka kifinomultan virtuóz, „technikus”, a játék megkülönböztető-polifon vonásait nem lehet nem észrevenni, az egyes részek karaktereit élesen megformálja. Schiff és Fray „Goldberg”-értelmezésének közös vonásai közül pedig csak egyet emeljünk ki e helyen: a barokk díszítések szabad, mértéktartó, ízléses, de fantáziagazdag használatát.