A beletörődés tompa éle

Részletgazdag reménytelenség. Vagy annak álcázott remény. Pénztelenség, abortusz, elvesztett vonzalom, elnyomott gyerek, belterjes közösség, a fizikai testtől való függetlenedés lehetetlensége, a földrajzi helyek és emberi sorsok egymástól való elválaszthatatlansága, a megoldhatatlan helyzetek keserűsége sűrűsödik az alig százoldalas könyv szövegeiben. Csender Levente Murokszedők című novelláskötete nem visz magával kellemes életszituációkba, nem mond el nekünk boldog történeteket, nélkülözi a hepiendeket. Megdöbbentő fordulatokkal ír le egy-egy szimplának ígérkező eseménysorozatot, erős szavak, képek csapódnak a nyugodt szövegtestekbe, olykor abszurd jelenetei zökkentenek ki az események csendes áramlatából. Mégis – vagy éppen ezektől – élvezhetőek az egymásba szépen kapaszkodó, szimbólumokkal teli szövegei. Izgalmas, líraiságban gazdag kötetet tartok a kezemben.

Csender Levente Székelyudvarhelyen született, 1991 óta él Magyarországon. Nem pályakezdő, a Murokszedők a negyedik novelláskötete. A borító fülszövegében Ferdinandy György rögtön, előzékenyen össze is hasonlítja a jelen anyagot az előzőekkel: „Csender Leventét eddig úgy ismertük, mint Erdély krónikását, aki humorral és költészettel átitatott történetekkel írja le a távoli szülőföld hétköznapjait. Új kötetében az író az anyaország feltérképezésébe kezd.” Röviden és pontosan tisztázza, hogy mire számítson a befogadó.

Az itt álló anyaország szó a címmel, a murokszedés cselekvésével együtt a föld, az anyaföld, a termékenység, az anyaság, a szexualitás témaköreit vetíti előre – amelyeket mind körbe is jár a kötetben szereplő tíz novellából álló szövegkorpusz. A murokszedés önmagában egy paraszti tevékenység, aminek egyszerűsége elemi ösztönösséget sugall. Ösztönöket, akár fajfenntartás, a táplálkozás stb., amelyek ismét az anyaföld fogalmához irányítják az olvasó vagy a kötettel éppen ismerkedő befogadó gondolatait. A cím ebből a szempontból roppant kifejező és találó, ráadásul a szerzőt nem ismerő olvasók számára a murok – és nem a répa – szó használata egyértelműen közvetíti a tartalom erdélyi kötődését. Se a fülszöveg, se a cím nem árul tehát zsákbamacskát, tömör pontosság és sűrítés jellemzi őket.

A pontosság a kötet egészére igaz. Az egyes novellák tele vannak aprólékos, részletgazdag leírásokkal, Csender nem lusta érzékletesen fogalmazni meg az egyes történetek körülményeit – még akkor is, ha ezek éppen szürreálisak –, megkeresni a legtalálóbb jelzőket. Pontosan festi elénk a jelenetek helyszíneit. „Kinyitnak egy ajtót, belépek. A folyosón az az érzésem, hogy egyirányú, annyira szűk, hogy ezen visszafelé nem is lehet jönni. Nincs mit mondanom. Ez a cella is ugyanolyan színű, mint az előző, ahova bevittek, csak ez tágasabb, mert kétszemélyes. (…) A priccs megviselt deszkaszerkezet. Faltól falig ér. A cella kétharmadát elfoglalja. A végén égésnyomok. Sok csikket nyomhattak el rajta. Fülledt meleg. A bal felső sarokban szellőzőrács, amin fény nem jön be, de mintha levegő se jönne. Koszos villanykörte világít. Vécé meg csap nincs. Körülbelül hat négyzetméter az egész. Mögöttem az ajtón van egy lyuk, azon kell kopogni, ha valami bajom van. A lyuk mellett posztereken meztelen nők telpesztenek. A mennyezetről pókhálók lógnak.” – olvashatjuk az Előzetes című munkában. Ezt még – ahogy azt a fülszöveg is említi – költészettel itatja át. „Kell oda az ember, mert a murokföld, ahol dolgozunk, olyan hosszú, hogy elképzelni is csak az tudja, aki állt már benne nyakig sárosan, térden csúszva, beállt derékkal, becsukta egyik szemét és belenézett a nyílegyenes távolba. Na, az tudja, hogy a murokföldnek nem látni a végét, mert az olyan, mint az óceán, hamarabb görbül, mint ahogy vége lenne.” – írja például a Murokföld című novellában. Az ilyen és ehhez hasonló, metaforákkal vagy hasonlatokkal átitatott leíró, hangulatfestő részek természetesen épülnek be Csender soraiba.

Nem úgy a szürreális jelenetek, amelyek kontrasztot alkotnak az egyébként uralkodó a naturális egyszerűséggel, majd’ kiesnek a novellák alkotta hangulat egészből. Például a Prána című szöveg záró jelenete: „(...) aznap olyan szerencsétlenül toppant be, épp a gyerek csontozta ki a húst, Laci meg egyből nekiesett, hogy az ő házában húst nem akar látni, ki akarta csavarni a lapockát a gyerek kezéből, de az felkapta a bárdot és lesújtott. Laci teljesen kettényílt. A jobb fele elvágódott a padlón, a bal fele rádőlt az asztalra, de az volt a legijesztőbb, hogy belül teljesen üres volt. Elmesélte azt is Ilonka, hogy odarohant egy kompótos üveggel hogy legalább a szívét mentse meg, de ahogy megfogta, szétporladt a kezében, mint a finomliszt és lehullt a padlóra.”

Az ilyen szövegrészek motívumaikban viszont tökéletesen passzolnak a novellát uraló készletbe. Az anyag, hús, test, érzékszervek kapnak hangsúlyos szerepet, hogy emberek sorsai, családok történetei földterületektől, földrajzi helyektől függenek, hogy a szülőföldünktől ugyanannyira nem tudunk elszakadni, mint az emberi szüleinktől. Hogy egy fizikai beavatkozás, például abortusz – de bármilyen operáció – a lélekre is hat, holott pusztán az ember fizikai anyagában történt a változás. Egyszerű, életszerű, emberközeli, de ízes nyelven tárja elénk ezeket a reménytelen vágyakat Csender. Egy-egy novellán keresztül állapítja meg azt, hogy a keserű beletörődés szerepel első helyen a lehetséges végkimenetek listáján. Vagy az őrület. De az is lehet, hogy a kettő ugyanaz.

Olyan motívumokkal állítja füzérré az egyes novellákat, mint a közlekedést, összekapcsolódást és elszakadást jelentő autó, a tudatállapot ideiglenes módosulását előidéző alkohol – ami az őrületig is elvezethet bárkit. A fizikai test és a szellem pozícióváltásaira szolgáló eszközök. Ennek a kettőnek az együtteséből alakul ki a kötet határozott atmoszférájának és gondolatszövetének a fentieket kiegészítő másik fele. A határozott atmoszféra, a felismerhető, bizonytalankodást mellőző hang pedig a kötet pozitívumait erősíti. Nyilván nem kezdő szerző munkájával van dolgunk, de így is megeshetne, hogy utat enged a szöveg a kilépésre, elunásra stb. A Murokszedők azonban nem a kommerszség vagy a biztonsági játékosok mezején mozog, nem a kockázatmentes megoldásokat választja. Az első vagy első két-három novella olvasása közben egyértelművé válik, hogy nem egy tucatkönyvet tart kezében az olvasó. Ezek után már ízlés és témaorientáltság kérdése minden további lecsapódó impresszió vagy vélemény, de az biztos, hogy a kötet érdemei, minősége nem kétséges.

Minden apró történet részévé válik egy univerzálisnak Csender Levente kifejezetten izgalmas kötetében, legyen az egy börtönbeli élmény vagy egy leégett haj jelentőségéből kibontakozó eseménysorozat. Nagy témákat boncolgat nagy szavak nélkül. Engedjük, hogy ez a – számomra igen szimpatikus – fogalmazásmód, és a kemény, egyszerű és pontos mondatok dolgozzanak bennünk. Az utolsó sor elolvasása után még sokáig.

Csender Levente: Murokszedők Magyar Napló, Budapest, 2013.