.svg)
Szombaton is legalább annyira zsúfolt volt a marosvásárhelyi Nemzeti Színház előtere, mint a Könyvvásár előző két napján, de egyes standoknál már jól láthatóan apadni kezdett az eladásra szánt könyvek száma.
Órákig lehetett nézelődni a hömpölygő tömeggel telt standok között, akár specifikus kötetek után kutatva vagy csak szemezgetve a felhozatalban, aztán ha az ember elfáradt a nézelődésben, a színház páholyának bejáratánál érdemes volt felkeresnie az Irodalmi Kávéházat, ahol nevéhez teljesen méltó módon egy pohár kávé mellett egész nap élvezni lehetett a különböző irodalmi témájú beszélgetéseket.
Szombaton az első ilyen eszmecserén Szonda Szabolcs és Király Kinga Júlia beszélgettek a műfordítás nehézségeiről. Király Kinga Júlia többek között elmesélte, hogy mikor az örmény genocídiumról szóló Pacsirtavár című köteten dolgozott, egyszerű olvasóként, de műfordítóként is nehéz volt feldolgoznia az ott leírtak szörnyűségét. De műfordítás számos örömöt is rejteget, Szonda azt ecsetelte, hogy miként ültet át félig szlengből, félig neologizmusokból álló román nyelvű szöveget magyarra. Király úgy véli, „a viccet a legnehezebb fordítani, mert mindannyian máson kacagunk”.
A nap második beszélgetésén két nyelvvarázsló, Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos beszélgetett a nyelv, a textus kérdéseiről. Szó esett például arról a „szövegörömről”, amelyet az írótól az olvasóig bárki megtapasztalhat, valamint a dráma és vers kapcsolatáról: Parti Nagy arról faggatta KAF-ot, hogy miért is nem írt még drámát, miközben az egész életét színházközelben élte. Szó esett a dalszövegek, színpadi dialógusok és versek határmezsgyéjén való mozgolódásról, amiből mindkét szerző kivette a részét.
A két költőt két prózaíró váltotta a színházi fotelekben, Szabó Róbert Csaba és Závada Pál többek között a történelmi regényről beszélgettek, ahol „mindenben van igazság és minden el van túlozva”. Egy ilyen könyv megírása összetett, hosszas munkafolyamat, igényel rengeteg levéltárazást, sor kerül esetenként valódi interjúk felhasználására is. Szabó Róbert Csabát érdekelte, hogy Závada szerint mi a jó történet, aki elmondta, hogy azt nem kell keresni, általában két bekezdés után kitapintható egy szövegben, hogyha képes olyan érzést kiváltani, mintha „finom, angol szövetből” lenne.
Négytől a G. Caféba irányított minket a programfüzet, ahol Esterházy Péter mosolya címmel tartott felolvasást a csordultig telt kávéházban Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos és Závada Pál. A három szerző gondoskodott róla, hogy a közönség egy másodpercig se unatkozzon, felváltva adtak elő nagyon találóan kiválasztott Esterházy szövegeket. KAF elmondta, hogy a felolvasás egyrészt azért került megrendezésre, mert „az olvasás egy magányos közösségi tevékenység”, másrészt azért, mert ők így szeretnének emlékezni az idén elhunyt íróra: nem gyásszal, inkább mosollyal.
Két Harmonia Caelestis-rész után a Látó főszerkesztője zárta az estet Esterházy frissen megjelent drámájából, a Mercedes Benzből kiemelt részlettel, majd a szövegben is megjelenő Janis Joplin éneke és elragadó kacagása tett pontot a kiváló est végére.
A képeket Rab Zoltán készítette.
