Pedig egy angyalnak lennie nem kell. / De ebben a konyhában / ki képes erre?
Dokumentumfilmesek jönnek.
és felugranak a rádió mellől / mind a kis utca lakói / hogy egymásra borulva ölelkezve / egyszerre sírjanak nevessenek / délutáni nagy örömükben
mert az ember kénytelen érzelmi (és olykor) fizikai bántalmazó kapcsolatban élni a történelemmel, akit elhagyni lehetetlen
Mint megbicsaklott késeknyikkanása a porcelánon,felszakad a rigófütty alombok alól
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.
.svg)
