torkomban gombóc, nyelvem a préri,felköltenek a vágtázó bölények.
parabolák tányérsapkái az erkélyborzolt betonketrecén, ez az arborétum.
Szavak nélkül,az átszitált időben,szétszórva könnyedén.
Társaságodban nem önmagam vagyok,legalábbis nem én,vagyis csak én,