Zsivány Egyes – ugyanaz és mégis más

Mindenekelőtt azt tisztáznám, miért lehetett nyugodtan más a Csillagok háborúja-sorozat első „vadhajtása”, a Zsivány Egyes, mint Az ébredő Erő. Amikor J. J. Abrams (Super 8, Star Trek, Lehetetlen küldetés III.) nekiállt a Star Wars-franchise hetedik részének, pontosan tudta, mekkora teher nehezedik a vállára. Sok év telt el az utolsó rész óta, sokan fanyalogtak az első, második és harmadik (időrendben negyedik, ötödik, hatodik) rész minősége kapcsán, ezért aztán nemigen vállalt semmiféle kockázatot. Többször megnézte az első epizódot (Egy új remény), aztán szépen klónozta. Nem rosszul. Sőt. De az ember nem tudott megszabadulni attól az érzéstől, hogy ezt a filmet valahol látta már. Egész pontosan 1977-ben. George Lucas rendezésében.
Ezzel szemben Gareth Edwardsnak (Godzilla, Monsters – Sötét kontinens) nem voltak ilyen gondjai. Pontosan az volt a feladata, hogy eltávolodjon a Star Wars-univerzum magjától, persze, amennyire a gravitáció engedi. Kitalálhatott bármit és bárkit, ami és aki a történet szolgálatába állhat. Ez értelemszerűen nem jelenti azt, hogy a rendező nem ismeri töviről-hegyire filmjének tárgyát. De, nagyon is ismeri. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Zsivány Egyes sztorija egészen komplex. Megkockáztatom: a Star Wars-univerzumba nyakig belesüppedt rajongók számára talán túl komplex is egy kicsit.

És akkor: emlékszünk még, hogyan is kezdődött az egész Csillagok háborúja? Megjelenik a felirat, hogy „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…”, majd felharsan John Williams ikonikus főcímzenéje és következik a bevezető szöveg: „Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a felkelők először hajtottak végre sikeres támadást a gonosz Galaktikus Birodalom ellen. Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Birodalom csodafegyverének titkos terveit. A Halálcsillag nevű harci űrállomás egy egész bolygó elpusztítására képes. Leia hercegnő, nyomában a Birodalom ügynökeivel, hazafele száguld csillaghajóján. Nála vannak a tervek, melyek megmenthetik népét, s így újra felvirradhat a galaxisban a szabadság…”
Nos, lassan 40 éve már, hogy a Star Wars-rajongók népe azon rágódik, miképpen kerültek Leia hercegnőhöz azok a bizonyos tervek. Mert hát az Új remény végén Luke Skywalker ezen tervek alapján száguld végig a bolygófaló fegyver felszínén, hogy a műszereket félretéve, kizárólag az Erő segítségével lője bele azon a pici likon a Halálcsillagra halált hozó két torpedót. És persze azon is törték a fejüket a rajongók (és nem csak!), hogy ha egyszer akadt a világegyetemben egy zseniálisan diabolikus agyvelő, aki ezt a valóban tömegpusztító fegyvert kidolgozta, mi a fenének hagyott benne egy szellőzőnyílást, amely egyenesen az Achilles-sarkához vezet. A Gareth Edwards által rendezett történet gyakorlatilag ezekre a sarkalatos kérdésekre adja meg a válaszokat.
A történet lényegében erről szól: kik és hogyan lopták el a terveket, melyeket aztán Leia hercegnő egy elegáns mozdulattal becsúsztat R2-D2 fémtestébe, illetve ki volt az az ember, aki látszólag ugyan behódolt a Birodalomnak és megtervezte a Halálcsillagot, viszont tudatosan benne „felejtett” egy lyukat, hogy a tervek megszerzése esetén jó eséllyel fel lehessen robbantani. Ettől a pillanattól kezdve Gareth Edwardsnak aránylag egyszerű dolga volt. A hét mesterlövészből kiindulva azzal töltötte ki a film első (helyenként kicsit lagymatag) részét, hogy összeverbuválta a hősöket. Akik természetesen nem jedik, nem a világegyetem erejével átitatott jófiúk, hanem hibák valóságos bányái, szürkék, mint például Sergio Leone westernhősei, vagyis – elvileg bár – sokkal izgalmasabb figurák: Jyn Erso (Felicity Jones), a Halálcsillag tervezőjének anarchista lázadó leánya, Cassian Andor (Diego Luna), a nem kimondottan gáncs nélküli kém, Chirrut Îmwe (Donnie Yen), egy vak szerzetesszerű alak, aki leginkább jedirajongóra emlékeztet, Jiang Wen (Baze Malbus), Chirrut „földi mása” és védelmezője, valamint Bodhi Rook (Riz Ahmed), egy opportunista antihős. Ja, és ott van még a kötelező humorforrás, K-2SO, az átprogramozott birodalmi droid, aki meglehetősen furcsán viselkedik, minek következtében a néző igen gyakran nevet. Az is igaz, hogy Jyn és Cassian figuráján kívül a rendező nemigen fektetett sok energiát a többi szereplő háromdimenziós karakterének megformálásába. Ennek ellenére mindegyiküknek jut pár emlékezetes akció és bon mot. Itt jegyzem meg azt is, hogy a Disney-konszern politikaikorrektség-kényszerére jellemző ez a leosztás: Jyn fehér, de nő, Cassian latino, Chirrut, Jiang és Bodhi ázsiaiak, K-2SO pedig vas. A gonoszok – vagyis Orson Krennic (Ben Mendelsohn), a birodalmi fegyverszakértő, Tarkin kormányzó (a számítógépes animáció segítségével újrateremtett Peter Cushing) és maga Darth Vader (akinek a hangját ezúttal is James Earl Jones hozta, mint annak idején, 1977-ben) – viszont egytől egyig fehér férfiak. Erről ennyit.
A „kriplikommandó” útnak indul, meglehetősen szövevényes kalandok árán megszerzi a terveket és eljuttatja pontosan oda, ahonnan Az új remény elindul. A Csillagok háborúja-sorozat nyitójelenetéhez való csatlakozás egészen delejes hatással van a múltat ismerő nézőre. Ugyanazokon a folyosókon vagyunk, ugyanazokat a lázadókat látjuk, ugyanazt a Leia hercegnőt (igaz, meglehetősen ijesztő a szintén számítógépes animációval újrateremtett fiatal Carrie Fisher arca), ugyanazt a Darth Vadert, akitől annak idején a hideg kirázott. Ezzel viszont a zsiványok gyülevész hada meg is tette, amit meg kellett tennie. Ritkán látni olyan hollywoodi filmet, melynek végére az összes pozitív hős meghal. Itt ez történik, aminek az egyenes következménye, hogy a vége főcím alatt a nézőnek egészen borongós hangulata támad. Elmarad a sorozat bármely részéből áradó pozitív kisugárzás, a hurráoptimizmus, a naiv jövőbenézés. Ezzel a véggel a Zsivány Egyes kimondottan realista filmmé változik. Ami a korábbi hét rész fényében igen izgalmas filmélmény. És most megkockáztatok egy Star Wars-rajongóknak talán meredek kijelentést: ez a vadhajtás a Star Wars-sorozat legjobbja. Megyek is, megnézem még egyszer.


Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet (Rogue One: A Star Wars Story), amerikai film, 133 perc, 2016. Rendező: Gareth Edwards. Forgatókönyvíró: John Knoll, Gary Whitta. Operatőr: Greig Fraser. Zene: Alexander Desplat. Vágó: Jabez Olssen. Szereplők: Felicity Jones, Mads Mikkelsen, Donnie Yen, Forest Whitaker, Diego Luna, Riz Ahmed, Alan Tudyk, Ben Mendelsohn.