Versek

Pünkösd, epicentrum a Balassi Bálint utcában

Szélmetszet egy április végi délutánhoz
Fagyos géptű kattog a felhők peremén,a fölösleg szétcsapódik a földön.Lobog a szoknya, a fehér virágok,a mozivászon. A fémkorlát süt.Valahol egy budai út közepén márispipacsok nyílnak, tépi őket a szél.A Cirkóban nyelveken szól Naomi Kawasefilmje,a villamos dübörgése megrohamozzaa termet.„1000 fokon kibontakozik a látomás,és megszűnik minden emberi fájdalom.”*Nem olyan messze roskadozó fűszeres polcokezerféle borssal. Odakint elefántoktrombitálnak,már omlik. Nem Jerikó fala. Csak a pestivakolat.
*Látomás. Japán–francia filmdráma,109 perc, 2018.

Lenvirág. Egészen lenn

Talán augusztus vége volt.Az biztos, hogy óriási terület.Az biztos, hogy zoknit húztunk a kezünkre.Hogy véresre ne vagdossa a kinyűtt lenszár.Az biztos, hogy ingyen- és kényszermunka.Az biztos, hogy gyermekrabszolgaság.De hogy ki voltam akkor, nem is tudom.
Román Szocialista Köztársaság.Úgy 1984-ben.

A T 0,12-es ólomkatona esete

Nézett az aszfalt, és én visszanéztem,bús szívéből olvadt a szurok.Kinek fáj, ha csöndben beleléptem,s tovább menni immár nem tudok?

Az egész. A rózsaloncról (2019)

Kolozsvári utcai sövény aljából csórtkis hajtással indult.Vízbe tettem, gyökereztettem, vártam,és igen, gyökerezett.Immár úgy öt éve mindig virágzik,csokrosan elevenít.Jutott neki két-három maréknyi föld,nem sok, de értékeli.Kinyílt a legelső virága, bár borult az ég,fúj a dunai szél.Ami odaát bőven május, az pannoniég alatt kora április lett.

Téli (n)orrvég

Majd nyáron menjek Norvégiába?Szó sem lehet arról, kicsi drága!Most akarok, hiába. Hiába!Hajtson csak a hó mindent igába,gleccserek alján vár a faházam.Hogy nyáron menjek Norvégiába?Na, azt nem lehet, szívem virága!Lefagyhat az orrom minden ága,a Sognefjord nem marad magára!

Januári séta

Hull most a hó is.Földön a festék.A Szent István körútonpöttyösek az esték.

Haladék

A fák közé befúj a nyár.Még nem érünk nedves fű alatt.Az égen hömpölygő halrajok.De nevetésünk földhöz lapul.Szigonyesőben strandolunk.