Versek

Attalai Gábor: Negatív csillag. A. GYŰJTEMÉNY – Alföldi Róbert fotógyűjteménye jóvoltából.

Téli történet

Ropog a hó

dobog a ló

láb

morcos a tél

hátán ki fér

fél

morog a szó

ropog a tó

táj

szél úr visít

jégfényt sűrít

itt

gyerekek sej

egy öreg pej

hej

rúgkapál száll

máris áll a

bál

tó jegén még

locsog a lék

rég

gyűjt vízszeszélyt

halálveszélyt

mélyt

de ott  halász

a halvadász-

ász

mindent igazít

bajt is lazít

itt

kisüt a nap

békét is kap

szab

a táj simul

hó száll virul

hull

puhácska lesz

minden mersz-

nesz

korcsolya él

vihog a tél

kél

nem sokáig

tavaszig nyárig

víg

a pej csöndes

a lék kedves

les

halász halat

a víz alatt

kap

s remél a tél

tovább zenél

él

tavaszt tekint

majd búcsút int

kint

Táncház

Szikla-szélen

szél száll, kószál.

Tetejében

két szép fűszál

hajladozik,

szépen táncol.

és kacarász,

meg viháncol.

Hallgatja a

szél énekét.

Ki forgatja

köpenyegét.

A szél picit

ámul-bámul.

Visszafordul,

ő is táncol.

Lett is legott

dínom-dánom.

Folyt a lagzi

egész nyáron.

Táncolt a szél,

s a vén szikla,

két pár fűszál

felvidulva.

A mulatság

addig-addig

kerekedett,

folytatódik,

míg a szikla,

– néma öreg –

felébredve,

beleremeg.

Két pár fűszál

táncát ropja.

Szél a hegyet

párba vonja.

Jöttek aztán

más-más szelek

hoztak bőven

hót, hideget.

Sziklabércen

senki sétál,

pihen a hegy

s minden fűszál.

És a szelek

jönnek-mennek,

kószálnak és

fütyörésznek.

Kutakodnak,

keresgélnek,

forgolódnak,

szemlélődnek.

Nyitogatnak

minden zárat,

mert nem lelik

a táncházat.

De amikor

tavaszodik

az új világ

bizakodik.

Két szép fűszál

hegyek, szelek,

dínomdánom,

lesz sok gyerek.

Sziklatető

éledezik,

s a világ tánc-

házasodik.

Évszakok

Tél tanít hallgatásra

Tavasz ébredésre

Ötvös ősz elmúlásra

Nyár reménykedésre

‍