Versek

Szekeres Bernadette: Születés

víztükör

a víztükör tükör nézi az arcot,

hideg ezüstös

tekintetét félrefordítja,

összerezzen,

redők a szem alatt és pár őszülő tincs,

néhány nap alatt tíz év,

júliusi székely jégvirágok

férkőztek be a hajlatokba,

és mezőnyi alabástrom

rügyezett ki a bőrön.

elképzeled a tengert.

a meleget, a fényt,

ahogy a bőrödre ragad a só,

homokban lábnyomok,

füllesztő délután kis szellővel,

csend, határtalan csend a kék víz.

emlékekből rakosgatsz tengereket,

hatalmas mozaik.

háromévesen, amikor apád

beledobott, tanulj meg úszni,

s majdnem otthagytad a fogad,

azóta is tudod, hogy kell szinten tartanod magad,

ha szemedből óceán csepeg,

elnevezed verítéknek,

erős nőnek csak négy fal között illik sírni,

de akkor napokat, éjszakákat is akár,

az élet kellemetlen tartozékain,

szerelmen, halálon, születésen,

hogy gyermektelen vagy harmincason,

öntörvényű, és senki nem tud elviselni.

az apátlanságra gondolsz. s hogy minden férfinek

hosszútávon nyűg az apaság.

meg a tengerre. a gyerekként hosszú vonatútra,

a döcögő hálókocsira, amikor először megláttad

az ablakból kék mezőt, és égnek hitted.

van egy másik tengered is, szintén emlékekből,

pár éve szerelmesen láttad a forró Földközi-tengert

és térdig belementél a hideg Atlanti-óceánba is.

A boldogság tengerek ékköve a bőrön,

nem a naptól, a szerelmeskedéstől ragyog a bőrünk.

Szemeiben keresed a tengert,

ha magához ölelne, elfeledkeznél végleg a víziszonyról,

s tán azt sem bánnád, ha belefulladsz.

szelfimagány

nyárra készülünk folyton, verőfényes semmittevésre,

narancsszínű, kövér kandúrok lennénk,

átaludnánk azokat az órákat, amelyek túl monotonak,

ha a pillanateget szabjuk naponta magunkra,

úrrá lesz rajtunk a lelkesedés,

kilyukad végre a közöny barna légballonja,

de a kézzel varrt jelen vászna túlságosan kényelmetlen,

nem elég divatos, s néhol látszik a tű nyoma is,

helyette műanyag macskaruhát maszkot rendelünk a világhálóról,

botra állítjuk a kreált, csinosan öltöztetett ént, s szelfit lövünk az űrbe,

rajzolunk hozzá tengert, csillogó vizet.

úgy tűnik, ez az illúzió is belakható.

‍