Versek

Mohau Modisakeng: Átkelő (videóinstalláció)

Az apadás látványa

„szimat nevű kiskutyámat viszi a víz”

(Újzenekar: Atlantiszi lány)

A megszámolhatókkal kezdünk.

Írják és jegyezzék a veszteségeket,

mérni akarjuk a süllyedést.

A kiözönlöttek súlya, évszaktól függően,

növeli vagy csökkenti a város össztömegét.

Kisebb lépték nem ismert.

Négy-öt megállónyi párolgás,

és még nem vagyunk feddhetetlenek.

A területen számbavehető látomások

egyre fogynak, miközben a jelenetet

csak időnként színesítik

a folyó felől érkező szagnyomok,

kitalált pad, ketyegés.

Illemből lassú a tömeg,

az apadás látványa kímélje a szemeket,

a tengerszint alól mindent újra értünk egyszer.

Álom

a négyeshatos annyit jár

hogy a körúton végig láng izzik

az egyik oldala ott van a másikban

túlfolyik a csatorna ahol ébredés előtt az izmok működnek, nem az agy, és

a város a fejedben változatlan, nappalid a város, ajtótól ajtóig tartanak a távok, lopni csak a levegőt szabad.

ezért rendezed át ritkán a szobád

ezért nem örülsz az építkezéseknek sem a bontásoknak

Kikötő

messziről tenger közelről pocsolya

távolról nagylavór

és butított bergman

hurkaszürke okádék az ég

pont mint otthon

piacköddel

Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar-filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Versei és kritikái jelentek már meg többek között a Műút, az Irodalmi Szemle, a Kulter.hu és az Élet és Irodalom hasábjain is.

‍