Erjon Çuli alkotása
lakberendezés
az ikeából akarok gyereket,
kimért mozdulatokkal,
ne legyen darabos,
már-már a fehérbe hajló
drapp bőrrel, és elegendő
pótalkatrésszel.
nyelve legyen préselt lemez,
méretei pontosak,
ne legyen túl súlyos, így
kisebb a szállítási költség.
hibátlanul illeszkedjen a
belső dizájnhoz,
legyen könnyen tisztítható,
könnyen össze- és
szétszerelhető.
és hívják, mondjuk,
vinterkulnak vagy grönkullának:
keltsen mindig jó benyomást.
hiába állítják róla, hogy
tucattermék, ez tévedés,
mert személyiségét
a többi lakberendezési
tárgyhoz való viszonya
alakítja ki. és majd
mások mondják, milyen
szép, finom vonású,
és mondjam, megérte,
jó befektetés volt.
az ikeából akarok gyereket,
húsz év garanciával,
hogy jól tűrje az
állandó költözéseket,
ezt az apakomplexust, hogy
nem bírok sokáig
egy helyben maradni.
sintér
hát de móni, ez egész éjjel
verte az ajtót, hogy
eresszem be, ha őt
nem is, de legalább
a kutyát, mert meghasad
a lelke, dehát hogy
eresztettem volna
be, ha múltkor is
úgy ordibált,
hogy a mennyezet
repedezni kezdett,
a kutya is összeszarta
a szőnyeget ijedtében,
móni, és vádol engem,
hogy miattam lett
ilyen, de hát én már
azt se hiszem el, amit
kérdez, ez hazudik,
mint csapból a víz, amikor
a nevem mondja, sem
mond igazat, mert igazából
más nevet mond, a
hangok ugyanazok,
de másról szólnak,
tehát számára nekem
még igazi nevem
sincsen, és nem
azt mondom, hogy
hozzám üt, mert
ez azért nem igaz,
de mégis azt érzem,
mintha pitbull kutyákat
engedett volna rám,
és kitépik a májamat,
a gyomromat, a nyelvemet,
hát így hogy mondjam
neki, hogy ő nem én vagyok,
hogy másnak ordibál,
amikor nekem ordibál,
érted, még csak meg sem
üt, még arra se méltat,
mert az már kapcsolat,
hogy hozzám ér,
csak aludni jön haza
néha, de hát ez egy
kazán, móni, ha hazajön
a szagától berúgok,
hát hogyne innék,
hogy bírjam, mert
ezt másképpen nem
lehet, hogy több
ez a közelség vagy
távolság köztünk, mint
az ajtó két oldala,
mert csak azt üti,
de bejönnek a pitbull
kutyái, és megeszik az
életemet, átugatnak
az ajtón keresztül,
beosonnak a kulcslyukon át,
a küszöb fölötti résen,
a kukucskálón, átjönnek,
és átharapják a torkomat,
mert ezeket senki sem
tanította meg csaholni.
hát most mit csináljak,
móni?