Versek

Szűcs Enikő: Belső impulzusok

Miket találtak Jagoda két belvárosi lakásában és luxusdácsájában, letartóztatása után

Egy konkrét költemény törmelékei

1. A leltár

Egy 3904 pornográf fényképből

és 11 régi pornófilmből álló gyűjtemény,

9 külföldi női kabát,

4 mókusprém kabát,

3 fókaprémből készült, hosszú köpeny,

1 köpönyeg asztraháni gyapjúból,

31 pár női cipő,

91 női barett,

22 női kalap,

130 külföldi selyemharisnya,

10 női öv,

13 táska,

11 kosztüm,

52 blúz,

69 hálóing,

31 kosztümkabát,

70 pár selyem harisnyanadrág,

4 selyemsál,

165 pornográf illusztrációval ellátott

pipa- és cigarettatartó,

1 gumipénisz.

Etc.

2. Utóirat

Fetisizmusának gyomorforgató,

hideglelős bizonyítékaként

megtalálták azt a két golyót is,

melyeket a kivégzett Kamenyev

és Zinovjev agyából operáltak ki,

s melyeket gondosan megcímkézve

irodájában őrzött.
‍

‍

3. És még egy utóirat

Besúgó cellatársa vallomása szerint,

halála előtt kijelentette,

hamarosan találkozni fog Istennel.

Sztálintól csak hálát érdemelt volna szolgálataiért,

Istentől viszont a legsúlyosabb büntetésre számíthat,

hiszen többezerszer szegte meg parancsait.

4. Kommentár

Jó, számtalanszor szegte meg Isten parancsait,

ugyanakkor maximálisan eleget téve

a mindenkori, szeszélyes elvárásoknak,

amelyeket Sztálin és a vezetőség többi tagja

tűzött ki a Cseka parancsnoka elé,

sőt, ha a fámának hinni lehet –

s nálunk csak a fámának lehet hinni! –

néha eléje is ment az elvárásoknak,

kínozta áldozatait, saját kezűleg is gyilkolt,

de akkor is, miért volt birtokában

annyi női ruha és intim fehérnemű?

Jó, ez hihetetlen és visszataszító perverzitását is bizonyítja,

de ugyanakkor felveti azt a kikerülhetetlen kérdést is,

hogy bizarr szexuális szokásairól

hogyan nem szereztek tudomást felettesei,

akik, ha a fámának hinni lehet etc.

mindent, úgyszólván mindent tudtak mindenkiről,

ami abban az elsüllyedt és borzalmas évtizedben

(ne térhessen vissza soha!)

egyáltalán megtörtént, sőt, még azt is nagyon jól tudták,

ami egyáltalán nem is történt meg.

A valóság és a fikció,

a különös szovjet realitást megteremtve

hihetetlen módon összekeveredett…

De akkor is! Miért tolerálták az aszkéta,

sőt prűd szovjet vezérek,

köztük a mindenféle szexuális eltévelyedést

mélyen megvető Koba,

Jagoda és az őt követő, még gátlástalanabb,

perverzebb, elvetemültebb Jezsov,

a gonosz törpe életvitelét,

hiszen kicsapongásaikról, fetisizmusukról –

állítólag a biszexuális Jezsov lakásán is találtak

női ruhákat, fehérneműket, pornográf fényképeket –

már akkor is legendák kerengtek?

5. Vallomás

Megmaradnak a rétegek.

Hodaszevics intelmei.

„Üldözni fognak titeket.

Nem is sejtitek, mi vár rátok.”

És megmarad a rettegés,

Jezsov savószínű szeme

átvillan rajtad. Ki lehetsz?

Találkoztatok valahol?

Borzongok. Felmegy a lázam.

Mi lett volna – nem tudhatom –,

ha kezükbe kerül Léna?

Évekig koslattak utánunk.

Faggatták ismerőseink!

Ha olvashatnám dossziém…

Személyi követőim is

feltűnnek minden éjszaka.

Hajnal. És megint este lesz.

Lapály felett bolyong a hold.

Döglött csekkisták árnyai

kerengőznek ezüst fényében.

Hosszú, fehér női ingben

üldözi Jezsov Jagodát,

tőrként villog a műpénisz.

Felfeslenek a rétegek.

Fordította: Bogdán László

* Akkoriban látogatta meg Jevtusenko, sokat faggatta Mejerholdról, mindez óhatatlanul is sok mindent felkavarhatott a költőben, feltörhettek a gondosan elfojtott emlékei, érdekelni kezdték a harmincas évek, a kágébés terror első fénykorának hideglelős eseményei. „Ráadásul – emlékezik Léna nagymama –, 1981 januárjában egy napfényes délelőttön kisétált a Nyári Kertbe, s váratlanul találkozott egy régi történész ismerősével! A felejthetetlen Jurij Tinyanov közeli munkatársa elmondotta, hogy rákos, már nincs sok ideje hátra, s ezért közölni akar vele mint költővel és szemtanúval, néhány dolgot, nem szeretné magával vinni a sírba. Beültek egy kiskocsmába, teát ittak és a történész órákig mesélt Jagoda és Jezsov rémtetteiről, abban a reményben, hogy egyszer kinyílnak majd a szigorúan titkos levéltárak is, s nyilvánossá válik minden galádság. Akkor kezdte írni ez a bizarrériákban bővelkedő ciklusát.” Először egy groteszkségében is hátborzongató leltár jön, majd hirtelen belépünk a rémtörténetbe, és a költő, a racionalizmus elkötelezett híve felteszi kikerülhetetlen kérdéseit, mi vezette Jagodát, mi Jezsovot, miért tűrték el a különben Sztálinhoz hasonlóan prűd pártkorifeusok a kágébés főnökök szexuális perverzióit és eltévelyedéseit? Majd váratlanul személyessé válik az egész s egy szarkasztikus látomással zárul. Ezt a ciklust nyilván nem küldte el levélben, csak évekkel a halála után, 1988-as, első pétervári látogatásom alatt mutatta meg Léna nagymama. Akkor már a verseit rendezgettük, a magnót bekapcsolva hosszan faggattam a versek keletkezéséről, születésük körülményeiről, s elbámultam azon, hogy az akkor 92 éves nagymamám mennyire megbízható, hűséges és pontos membránként reagált mindenre, ami nagyapával és vele történt, és fantasztikus memóriája mennyi minden részletet megőrzött. Feltárul előttem zűrzavaros, zaklatott, megpróbáltatásokkal terhes, félelemben és rettegésben eltelő, de mindenen túl mégis teljes és boldog életük, amelyet egy életrajzi regényben szeretnék megörökíteni. Hálás voltam nagymamának az önfeláldozó segítségért. Felmérhetetlenül sokat köszönhetek Neki. – Tatjána Bogdanova

‍