Versek

Haragszósz

Van gyűlölet-menüből
kis adag meg nagy adag,
de már egyetlen falat
a torkomon akad.

Semmi baj: lötykölhetek –
hogy fogyasztható legyen –
rá vérpiros haragszószt,
hogy marjon és egyen

a méreg. Hadd tobzódjak
ingyen ezért az árért,
ha már nem adnak se kést,
se villát, se tányért.

Sarokba könyökölnek,
legeljek egymagamba.’
Az vagyok, amit falok:
összepréselt, bamba

génkezelt szarvasmarha.
Az orrom előtt tükör,
hogy belássam: én is épp,
mint szegény ökör,

darálható vagyok, és -
noha emberi szókban
kérődzik fel panaszom -
ott végzem a szószban.

Torz ima

Égi úrnő, kék ruhás,
bár lehetnék bárki más!
Önmagam már úgy unom.
Megtorpantam félúton.

Fenn a mennyben, rózsaszín
bárányfelhők habjain
át lenézel néha rám?
Elborzaszt-e torz imám?

Hogyha mégis
rám szakad az ég is,
ha totem, amulett, fétis –
nem véd semmi már,

ugye mindig itt leszel,
néha messze, majd közel,
mint jóságos fénynyaláb,
mikor nem visz út tovább?

Gálla Edit

Budapesten született 1985-ben. A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok, majd az ELTE angol szakán szerzett diplomát. Versei 2006 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban. A Budapesti Gazdasági Főiskola óraadó tanára és az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója.