Versek

Palkó Ernő: Archaikus kerámia

Értünk s helyettünk

          Szilágyi Varga Zoltán Ima című képe alá

Imára kulcsolt fáradt kéz, amely

immár az Úr elé kívánkozik.

Közöttünk csak azért maradt, mivel

értünk s helyettünk is imádkozik.

Vers piros falevelekre

Tündöklő ősz, kék és szelíd.

A sápadt-vörös levelek

keringve hullanak,

s mintha mind az én lázpiros

arcomról gyűlnének avarba

a tépett fák alatt.

A nap ölelő melege

türelmessé, várakozóvá

és derűssé varázsolt engem,

ó s új csodát befogadóvá.

Mintha a Gethsemáné-kertben

járnék, s a táj hűvös szele

egy angyal szárnycsapása volna,

és én találkoznék Vele.

Mint messze tűnt gyerekkoromban,

nyílt szívű, ártatlan szemű,

hivő és jó vagyok,

s mintha Anyám ajkáról most tanulnám,

megadóan mondom: legyen meg

a Te akaratod.

Az, aki előreszaladt

Az utakon, a lombokon

dalol az én gyerekkorom.

Az utakon, a fák alatt

valaki előreszaladt,

kavicsra lel, és gyíkra les,

a bokrok között átoson,

elmélázik egy mókuson,

és hallgatja a patakot,

megérintik a harmatok,

bízón tekint az égre föl,

szemében színe tündököl.

Az, aki előreszaladt,

a gyík, a kavics, a patak,

az út, a bokrok és a fák,

a mókusok, az ég, az ág,

fények, remények, harmatok

mind én voltam... Még én vagyok?

‍