Variációk egy jövőre (Versek)

Variációk egy jövőre

‍

„Lehúznak egyszer téged is”‍

Fekete Vince

‍

I.

‍

Kivarrják egyszer lelkemet,

kivarrják, mint a rongyot,

egészen más lesz, idegen,

és talán nagyon foszlott,

amire majd befejezik,

csak öltés hátán öltés,

de akkor már nem kérdezik,

hogy miért és kik ölték,

és akkor mindegy lesz nekik,

a sok-sok tűhegy fájt-e,

a cérna mért szakadozik,

s mi alatta van, holt-e.

Örülnek majd, hogy színes, szép,

akár török bazár,

hogy elfedődött minden kép,

mit rongy magába zár.

‍

II.

‍

Léket vágnak majd rajtam is,

mint horgászok tó jegén,

kívül-belül meglékelik,

csak lássák, ki voltam én,

hadd lássák, milyen, ami nincs,

mire csak voltak szavak,

mivé válik a sok bilincs,

a test ha már salak.

De akkor már ott nem lesz hal

csalétek nem segít,

csak a tó tükre, hogyha vall.

Jég színén szétterít.

Porcelánmosoly

‍

Mielőtt jobb lenne, előbb nagyon rossz lesz,

erőszak a húson, csonton, idegeken,

míg minden izotóp a helyére kerül,

mielőtt jobb lenne, előbb átlényegül,

megváltozik mértéke, formája és rendje

a kiegészítőktől önkeresztjén feszül,

szervetlen anyagában ott lappang az űr,

kidobja, visszaveszi, megemészti rendre,

ellenáll, visszahőköl, lázad, szenved, de tűr.

Hozzászokik végül szegekhez, cementhez,

megtanul együttműködni velük,

kínlódik, vergődik, aztán felad, vegyül,

magába épít cirkóniumot, titánt,

hozzászokik a test, ha elég erős hozzá,

hozzászokik legyőzni önmagát.

‍