.svg)
(részlet a Modern Feltámadás. Y-generáció című, készülő regényből)
– Szálljunk fel a harmincasra – szólt Ernest.
– Miért pont arra? Választhattál volna trolit is – ellenkezett Gábriel.
– Ne okoskodj. Ugyanúgy te sem tudod, hogy hol lehet Yézus. Csupán annyi biztos, hogy Kolozsváron bujkál.
– Én azért bízok benne, hogy ha kellően közel lesz, megérzem jelenlétét.
– Épp ezért mondom. Üljünk fel minél több buszra, járjuk be a várost, és hátha megtaláljuk.
– Jó-jó, de miért a harmincassal kezdjünk?
– Mikor beérkeztünk a városba, láttam egy hirdetést: „Masaj erotic in Grigorescu.”1
– Oda biztosan nem megyünk! – háborodott fel az angyal.
– Hát te nem is! – nevetett Ernest, és már fel is ugrott az indulni készülő buszra. Az ajtók bezáródtak.
„Végre leráztam ezt a nagy mamlaszt” – gondolta magában Ernest, mosolyogva nézve a buszon utazókat. Mindeközben Yézussal senkitől sem zavartatva tivornyáztunk. Élőben közvetítette nekem, hogy épp merre jár, és mit csinál az angyali „felmentő sereg”. Biztosított, hogy semmi esélyük sincs megtalálni minket. Én kissé féltem. Mi lesz, ha mégis. Yézus meggyőző ereje végül is elhessegette gondolataimat: megbontott egy újabb üveggel.
Gábriel egyedül maradt a buszmegállóban az útépítő munkások mellett. Fogalma sem volt, hogy most mitévő legyen. Nem ismerte a várost, és ötlete sem volt, hogy hol lehet Yézus.
Tétován nézte őket. Ketten gödröt ástak, öten pedig nézték, ahogy a másik kettő dolgozik. Gábriel gondolkozott, melyiküket szólítsa meg. Szerette volna megkérdezni, nem láttak-e egy szakállas Yézust, esetleg egy magas, szikár, magányos tekintetű fiatallal együtt lófrálni, esetleg erősen illuminált állapotban. Először egy fütyörésző, zsebre dugott kézzel álldogáló „munkásra” gondolt. Gyorsan elvetette az ötletet. Nem, ő nem megfelelő, az ilyen emberek sosem figyelnek meg semmit rendesen. Ha látta is Yézust, biztosan nem jegyezte volna meg. Tovább figyelte az alakokat. A járókelők közül nem mert senkit sem megszólítani.
Hirtelen könnyű lett választania. Az egyik munkás alaposan végigmérte őt. A gödör szélén ült, lábát belelógatva. Kényelmesen cigarettázott. Minden második slukk után krákogott egyet, majd nagy ívben köpött. Talán észrevette Gábriel szerencsétlenségét, mert magához intette. Az angyal lassan és bátortalanul közelítette meg az ismeretlen férfit.
– Good morning! – köszönt rá Gábriel; sajnos nem tudott, csak holt nyelveken beszélni, és angolul. Úgy gondolta, hogy a világnyelv elég lesz a Föld bármelyik emberével kommunikálni. Tévedett. Ysten azért küldte Ernestet is Gábriellel, mivel ő nemcsak angolul, hanem spanyolul, olaszul, franciául, románul és németül is tud.
– Nu înțeleg maghiară2 – válaszolta a bagós.
Gábriel furcsállotta az idegen köszönését. Gondolta, ez csupán egy románosabb angol nyelvjárás, így tovább próbálkozott:
– Did you see a big bearded Yesus, just walking along the street with a very tall guy? Maybe both of them drunk?3
– Ce dracu zice ăsta, e bolund? Nu înțeleg nimic4 – kelt ki magából Gábriel beszélgetőpartnere, egyik kollégájához fordulva.
– Vorbește engleză, mă. Se vede că tu ai doar diplomă de masterat, nu și doctorat, ca mine.5
Gábriel végképp megelégelte ezt a karattyolást, és elindult egy tetszőleges irányba. Még hallotta, amint a két munkás tehénbőgéshez hasonló hangon utána kiált (mööö, böööö, mööö, bööö), de nem volt kedve visszafordulni. Pár utcával arrébb óriási tömegbe botlott. „Tüntetők.” – gondolta magában. – „Mégiscsak volt értelme a Habtestűek hetilapjának minden számát elolvasni. Másképp nem jöttem volna rá, hogy ezek tüntetnek.”
A tömeg nagy része fiatalokból állt, de az idősebb korosztályt is képviselték páran. Legtöbbjüknél zászlók, színes szalagok, dudák, sípok, csengők, vuvuzelák és egyéb lármázó kellékek voltak. Fújták is erősen. Nehéz volt kivenni, hogy mit kiáltanak, ugyanis a résztvevők elöl járó csoportja hiába próbált rigmusokat skandáltatni, középen annyian dudáltak és sípoltak, hogy a tömeg hátsó fele már semmit sem értett az egészből. A legtöbben meglehetősen vidámnak tűntek. Egyfolytában fotóztak, szelfiket készítettek és folyamatosan posztoltak.
Gábriel reménykedett, hogy az egyetemisták között talál valakit, aki végre beszél angolul. Nagyon kíváncsi volt, hogy vajon miért tüntetnek. Első gondolata az volt, hogy a felhőtlen hangulatú emberek menetelése csakis melegfelvonulás lehet. Olvasott már a Kolozsvár Pride-ról is, de ez valahogy mégsem tűnt annak. Gábriel gyorsan ráébredt, hogy nem homoszexuálisokkal találkozott. De mégis legegyszerűbb, ha megkérdezi.Az egyetemisták között nagyon egyszerű volt találnia egy angolul beszélőt. Hamar meg is tudta, hogy a tömeg a miniszterelnök ellen tüntet.
– Áh, sejthettem volna – mondta Gábriel.
– Nem volt honnan tudnod – tette hozzá elnézően a srác. – Egyébként honnan jössz? Turista vagy?
– A Habtestűek országából.
– Hát, azt látom – nézett végig a srác Gábrielen. Sok volt a gyorsétkezdés kaja? Amerikából jössz?
– Igen – hagyta rá Gábriel. Nem tetszett neki, hogy a srác ennyit kérdezősködik. Semmiképp sem akarta felfedni magát. Gondolta, elejét veszi az újabb kérdéseknek, és inkább ő fog kérdezni. És te milyen egyetemen tanulsz?
– Nemzetközi tücsöktanfolyamon vagyok.
– Az miből áll?
– A különböző nemzetek tücsökjeit tanulmányozzuk. Fizeti az Európai Unió. Nagyon fontos ez számukra, és nekünk is. Igazi politikusokat nevelnek belőlünk. De egyébként DJ vagyok.
– Értem – felelte Gábriel zavarát leplezve. – Egyébként miért ilyen vidám mindenki a tömegben? Először azt hittem, hogy ez egy melegfelvonulás.
– Meleg? Itt senki sem meleg. Vagy legalábbis nem mindenki. Öregem, te aztán jól el vagy tájolódva! Amerikaiként simán fel kellene ismerned a buzikat. Nem csak egy melegfelvonuláson lehetnek boldogok a tüntetők.
– Jó-jó. De akkor mégis miért?
– Vége a vizsgaidőszaknak!
– És így ünneplitek?
– Hát valahogy le kell vezetni a feszkót. És az út közepén vonulni tök jó! Ilyenkor a zsaruk sem kötnek belénk!
– De nem gondoltok arra, hogy így a miniszterelnök nem fog komolyan venni titeket?
– Az az ő baja. Én csak arra gondolok, hogy hova fogok menni tüntetés után sörözni, bulizni és hova fogom majd betenni utána. Hehe, érted, nem? – kacsintott Gábrielre.
– Aha – mondta az angyal. Most már végképp össze volt zavarodva. – Egyébként nem láttál egy szakállas Yézust, esetleg egy magas, szikár, magányos tekintetű fiatallal együtt lófrálni, esetleg erősen illuminált állapotban?
Gábriel sietve tért a témára. Már unta a beszélgetést, főleg amiatt, hogy nem sokat értett belőle. Az Y-generáció túlságosan távol állt tőle. Most kezdte el sajnálni, hogy Ernest meglógott. Biztosan feltalálta volna magát ebben a helyzetben is. Végül is ő csak százhuszonhét éves, és nem kétmillió-háromszáztizenötezer-hatvanhat.
– De, azt hiszem, hogy láttam őket. Mintha illene rájuk a személyleírásod. Minden nap pontban tizenkét órakor a cucina nostra nevű étteremben ebédelnek. Talán már háromszor is láttam őket ott.
– Köszönöm szépen!
– De miért? Te valami nyomozó vagy? FBI? CIA? Interpol? Mit követtek el ezek ketten?
– Ez hosszú történet, de mindenképp köszönöm a segítséged. További jó tüntetést!Gábriel gyors léptekkel távozott, és otthagyta a divattüntetőket. „Végre egy nyom!” – örvendezett magában. „Már csak azt kell megtudnom, hogy hol van ez a cucina nostra. Jó lenne megtalálni Ernestet is, hátha szükségem lesz a segítségére.”
Jegyzetek1 Erotikus masszázs a Grigorescu negyedben.2 Nem értek magyarul.3 Látott egy nagy szakállas Yézust sétálni az utcán egy magas sráccal? Talán mindketten részegek voltak?4 Mi az ördögöt mond ez a bolond? Semmit sem értek.5 Angolul beszél, te! Látszik, hogy neked csak mesteri diplomád van, és nem doktori, mint nekem.
Pataki Előd 1989-ben született Biharon. Kolozsváron él. Egy informatikai cégnél dolgozik, emellett prózát és verset is ír.
