Történeti és időn kívüli alkalmazott művészet

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 21. (731.) SZÁM – NOVEMBER 10.

társművészetek

artefaktum

A megújult kolozsvári Quadro Galéria első kiállításán Gheorghe Codrea díszletterveit tekinthették meg az érdeklődők.
A Quadro Galéria kutatások és kiállítássorozatok segítségével olyan életművekre kívánja felhívni a figyelmet az iparművészet és az alkalmazott művészetek területéről egyaránt, amelyek eredményeit a művészetkritika és a művészettörténet gyakran figyelmen kívül hagyta – annak ellenére, hogy az itt fellelt újfajta megközelítésmódok igen lényegesek nemcsak a művészettörténet számára, hanem annak a korszaknak a jobb megértéséhez is, amelyben születtek.
Gheorghe Codrea 1928. március 2-án született Máramarosszigeten. Kettős művészeti képzésben részesült: egyrészt festő – Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben 1949-ben elkezdett tanulmányokkal; másrészt pedig díszlettervező – ezen a területen a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben 1952–1956 között elmélyített tanulmányokkal. Habár az Intézetben folytatott tanulmányai befejeztével a Nagyváradi Állami Színházhoz helyezték ki, ő inkább a kolozsvári állásra versenyvizsgázott, ahova 1956-ban sikeresen fel is vették és ahol 1989-es nyugdíjba vonulásáig folyamatosan dolgozott.
Gheorghe Codrea – a Kolozsvári Román Opera díszlettervezőjének (1956–1989) – szcenográfiáira gyakran használták a modern, újító vagy kortárs jelzőt a korabeli sajtóban. Az opera mint a korban válságban lévő műfaj, saját identitását kereste, mely folyamatban a szcenográfia jelentette az egyik legfontosabb eszközt az újraértelmezés és modernizálás irányába. Tehát nekünk is ebben a sajátságos kontextusban kell látnunk és értelmeznünk a szcenográfus tevékenységét.
Az ötvenes évek realista, narratív látásmódjától indulva a hatvanas évek közepére egy új vizuális nyelvezet irányába való elmozdulást figyelhetünk meg, amelyben a színpadi térnek sokkal nagyobb szerepe lesz. Codrea lemond a poros és idillikus díszítőelemekről, ezeket stilizált sziluettekkel és leegyszerűsített színfalakkal helyettesíti, amelyeket hangsúlyos rajzosság jellemez. Szcenográfiai tervei a festő tudásáról árulkodnak, és autonóm műalkotásokká válnak. E tervek túlnyomó része most került először bemutatásra a Quadro Galéria kiállításának keretében.
Gheorghe Codreának a hetvenes évek elején egy sor előadásban lehetősége nyílt arra, hogy több irányban is újításokat eszközöljön a díszlettervezés terén. Ezek csúcspontját jelentették azok a díszlettervek, amelyeket Liviu Glodeanu Zamolxe és Ulysses előadásához készített. A festészet és a rajz a tér nagyvonalú víziójában egyesül, mely térben a művész olyan elemeket használ, melyek a tekintetet úgy irányítják, hogy a játéktér optikailag megnövelt legyen, mélységében vagy esetenként függőlegesen – így sikerül neki a színpadot, tehát a művet is kiemelni egy merev lokalizáltságból. Kevés azon elemek száma is, melyeket Codrea a cselekmény adott korszakának sugallmazására használ, ilyenképpen a díszlettervező megtalálta az egyensúlyt az előadások történeti jellege és azoknak egy időn kívüli és kortárs térben való elhelyezése között. Az előadásokban Gheorghe Codrea gyakran alkalmaz kivetített képeket, melyek kortárs művészeti aktualitást kölcsönöztek ezeknek.
A kiállításon felsorakozó díszlettervek, az előadásokról készült fényképek, valamint a 150 oldalas, hiánypótló, gazdagon illusztrált kötet a romániai kommunizmus nehéz évtizedei alatt a szcenográfiai nyelvezet megújítására és modernizálására épülő életmű bemutatását célozza meg.