Theatrum temporis - Levelek az utókornak

HASZNÁLATI UTASÍTÁS:

A legkedvezőbb esztendő (gör. kairosz, a kedvező pillanat, alkalom) e levelek elolvasásásra 2115-től kezdődik. A szemiotikailag szem-füles Befogadó viszont fürge fürjként már most előre-ugorhat, sőt akár még hátrafele is az Időben.

Első levél,

amelyben elmondatik a Lényeg, az idő-folyamon lefele, illetve fölfele történő, lehetséges Fő-utak paradox természetéről

1. Lehet, hogy meg fog lepődni a XXII. század Olvasója ezeken a válogatott idő-bolygókat és -bolyongásokat leleplező episztoléken, minthogy egy, immár rég volt s megholt – de most, 2015-ben még igencsak élő – ontológiai polgártárs jövőbe intézett üzenetét veheti kézhez és nyithatja ki a leendő, lenni-lenti, lentissimo, lassú, léti lenniben, a majdani má

2. Nemcsak a tárgyalandó tematika, hanem maga a gyakorlati hordozó is a tér-idő-mező – vagyis az Örök Vadászmezők, nomeg az Eleuziszi Rétek és Rétegek – függvényes koordinátáinak a részese, minthogy e szöveg egyfelől az idő-koncepció megélhető lehetőségeinek, másfelől pedig egy lépcsőzetesen megvalósítható idő-dobozolásnak, tér-idő-mező-átvitelnek és -nyitásnak a konkrét iránytűje, tükre és Kapuja.

3. Más szóval: eme, 2115-ig elvileg (és ha lehet, gyakorlatilag is) lezárt és eladdig olvasatlan levelek-szövegek és pszichológiai textúrák révén és segítségével a 2015-ben még itt nem létező, ám a maga virtualitásában (már) szerfölött meglévő, jövőbeni Olvasó-Befogadónak rendkívüli alkalma nyílik arra, hogy az idő-fluxusban valóságosan is utazhasson – visszafele.

„Visszafele”... avagy „előre”, önmaga felé.

4. Hisz az önmagunk jelenéhez és valóságához vezető Új Út – jobban mondva: Ösvény – nem egyéb, mint az Ősök Összege, az Elődök Előre mutató vektor-iránya. Persze ebben a viszonylatban kétségtelenül meggondolandó az a tény, melyet a parabolisztikus megfogalmazásairól oly híres Hérakleitoszunk is a figyelmünkbe ajánlott: nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba, mert egyfelől a folyó sem ugyanaz, másfelől meg mi sem vagyunk ugyanazok, mint az első bemerülésünkkor.

5. Itt természetesen a Múlt mint Multitudo, a Múlt mint sokaság-sokadalom, a múlt mint Sokkoló „Sok-ság” – vagyis a mitológiailag váltig gazdagnak, dúsnak, bőnek jellemzett Pluto-Hádesz (vö. gör. plutosz, gazdag, tehetős, sokhatalmú, „plurális”), a Láthatatlan, az exponenciális végtelenségében állandóan bővülő, s a minket is folytonosan magábanyelő Óriás-Ős-Hal, a jónási-ószövetségi Cet, a Halál, az Örök Forgószínpad – e levelekben tárgyszerűen megfogalmazódó kérdésköre céloztatik óhatatlanul meg elsősorban.

6. Tudniillik az idő-értelmezés ontológiai perspektívájában a színházi jelenségek kiváltképpen fontos kiindulási pontként szolgálhatnak: a színpadművészeti eszközök segítségével mesterségesen létrehozott, s eképp tetszőlegesen gyorsítható avagy lassítható színpadi idő fölfedezése és évezredes kezelése révén az embersiég olyan létezéselméleti és egyben metafizikai eszközrendszer birtokába jutott, amely, ha konkrét időutazásokat épp nem is tesz lehetővé egyértelműen, de mindenképp rendkívüli betekintést enged az tér-idő-mező kaleidoszkopikus működésébe.

7. Az idő színdarabja látszólag mindig a Jelenben, mint Jelben játszódik, ám valójában a Múlt a Jelent, emez pedig a Jövőt képezi le, vagyis... színleli. Tempus est theatralis semper. S eképp a színháztudomány egyik legjelentősebb ismeretelméleti hozadéka az idő-folyam technikai kezelésének a föltérképezésében és algoritmizálásában rejlik, minthogy a lehetséges idő-vándorlások egyik metodológiai zárlata épp abban a fölismert tényben személyesítődik meg, hogy a mindenkori jelen embere valójában a jövőbeli ember őse.Avagy – másképp fogalmazva – senki sem ifjú, senki sem fiatal – hanem mindenki Öreg, azaz Őr, vagyis az Ősök és az eljövendő leszármazottak ontológiai őre. Létezésbeni szolgálatot teljesítő (s lehetőleg éber) őrszem tehát minden, önnön jelenében kibontakozó lény.

6. Az egyetemleges „Lé”, a „Lé-t” mintegy leülepedik, leszáll a lehetőségek „lenni”-lenti megvalósulási szintjére. Avagy: lenni csak a lenti világban lehet. S mindezt csupán lentissimo.

Vagyis : lassan s mintegy lesben állva.