Tetusz (versek)

Tetusz

‍

egy másik életben betegség vagyok.

apróbb vagyok nálad is, hangom

nincs, érezni: tudok.

a halál – mondják – néma.

de te most beszélsz igazán.

bár nem szedhetek mindent össze,

te már úgy is rám ragadtál.

amint betegség leszek, elkapom őket

anélkül, hogy

felismernének.

Terem

‍

Azért jövök, hogy tudjam,

nem csak mentális vagyok.

A zenéért biztos nem – itt nem játszanak

Rammsteint.

Megcsúszom izzadt fényektől,

rég voltam test.

Vajon mások is formát

meg szagot keresnek?

A mozgás üres teliségét?

Kigyúrom magam ösztönnel,

mire hazamegyek, maradjon

bennem tűz

a hideg szorongás mellett.

A sárkányhold alatt

‍

Illuzionista az ég.

Csigákat kerülgetek, még

eső után is létre kenhető vagyok.

Az utca túl nagy, hogy halljalak.

Itthon vár a szétkarmolt kanapé,

majd takarítok holnap.

A konyhafalon elkenődik a holdfény,

elfoszlik a sárkányfarok.

Már a hold alatt

vagyok.

Az idealista

‍

Játszik egy sort, bőszen édesít sorsot.

Helyet cserél a nappal,

szíveket tereget baráti zsinegre.

Bólint, látni vél mindenkit

földön és földben.

Este fürdőt vesz, forrót,

tudván, hogy kiáznak a bajok.

A mennyben hisz,

hogy majd mindenkivel

összefut ott.