Természetes kapcsolódások

XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

társművészetek

artefaktum

Origo. Ezzel a címmel rendezett kiállítást a főként háromszéki képzőművészekből szerveződő Lakóca csoport a csíkszeredai Megyeháza galériában június 28. és július 11. között. Az évek óta aktív csoportosulás bemutatkozó kiállítása volt ez Csíkszeredában, amely elsősorban a csoport szellemiségét próbálta hangsúlyozni a választott téma mentén. Nem pusztán egy gyakorlati megfontolásokból időnként összeverődő társaságról van szó, hanem egy olyan alkotóközösségről, amely a transzilvanizmus szellemiségében működik, a művészetet egyfajta küldetésként, időnként politikai dimenziókat is magára öltő cselekvésként éli meg.
Jelen kiállítás hitvallásként is működik, hiszen a csoport alapvető vonásait, tagjainak jellegzetes művészi attitűdjét hangsúlyozza. Minden alkotás két részből áll. Úgy látunk grafikákat, festményeket, szobrokat, textíliákat és egy cselekményművet, hogy a munkák kiindulópontját jelentő látványok, helyzetek, anyagok is valamiképpen felmutatásra kerülnek. Van, aki egyszerűen alkotása mellé helyezi az ihletforrást jelentő fotót, vagy aki layer-szerűen, egymást megsokszorozva, ugyanakkor egymás részleges takarásába helyezi festményeit és azok origóinak számító fényképeket, külön síkokba, mégis szétválaszthatatlanul. Van, aki stációkként éli meg, járja körül az egyetlen, szilárd alapot, melyhez folyton visszatér, melyből folyamatosan töltődik útja során. És van, aki mint cselekvő, elemi módon kapcsolódva, és ily módon átlényegülve mutatja fel gyökereit. Ami mindannyiukban közös, az a természethez, lokalitáshoz, múlthoz való sajátos kapcsolódás. Hogy a környezet nemcsak tárgya, hanem alkotóeleme, formálója is művészetüknek. Nem távolról szemlélik azt, hanem legtöbbször konkrét, fizikai kapcsolódás során hagyják magukat elragadni, belefeledkezni a természet, a környezet organikus mozgásaiba, vonalainak ritmusába. Dobolyi Tamás, Éltes Barna, Hosszú Zoltán, Horváth Levente, Nicu Barb, Madaras Péter, Sipos Gaudi Tünde, Szekeres Bernadette, Szente-Szabó Ákos eképpen átlényegülve vesznek részt a természet történéseiben. Sajátos beállítódás, életforma, sorsvállalás is ez, amely túlmutat művészetük határain.