Oana Coșug: Bubbles
No items found.

Simonfy József versei

XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 13. (819.) SZÁM – JÚLIUS 10.
Oana Coșug: Bubbles

Oana Coșug: Bubbles


Rossz



Vagyok valaki

Rossz álma

Riadna már fel


Megbocsájtom

Azt is mit nem

Követett el


Az angyal

Szárnyáról

Kaparom a

Vért


Aggasztja

A mai

Helyzet


Mely

Egyre

Aggasztóbb

Lesz


Ha nem

Leszek

Hiányozni

Magamon


Kívül

Nem

Fogok

Senkinek


Verem

A hold

Dobját


Melyre

Bőröm

Van

Feszítve


Szomorúsággal

Színültig

A

Világ

Sírni

Könnyek

Nélkül


Szavak

Nélkül

Írni




Voltál




Voltál már olyan egyedül

Fák leveleit olvastad

Tengerparton vízcseppeket

Sivatagban homokszemeket

Egyedülléted egyedüllétre

Gondolt egy szobában

Hideg kályha mellett

Amit elhallgatok ő kimondja

Amit kimondok ő elhallgatja

Amit álmodok ő nem álmodja

Amit nem álmodok ő álmodja

Amit nem felejtek ő elfelejti

Amit elfelejtek ő nem felejti

Akit szeretek ő nem szereti

Akit nem szeretek ő szereti




Szó




Világvégén egy ajtóba

Zárva várom nyissatok reám

Sziszifuszi kő bennem

Száraz korsóban kavics

Ház falán a repedések

Tenyeremen az életvonalak

Üres visszfényét a tükör

Beleveti a délutánba

Elszenesedett szövőszékén

Egyre csak sző penelopé

Szelet tördelek villámot

Aprózok napjaim alá

Ha szó lennék sohasem

Jönnétek rá melyik az a szó




Fekete doboz




Még soha nem láttam ilyet

Még soha nem hallottam ilyet

Még soha nem éreztem ilyet

Egy tiszta hangot keresek

Föllélegezni sem hagyom magam

Összeszorított szám mint egy

Páncélszekrény világ mocskával

Pakolva mintha én lennék

A fekete doboza

Ki kell írjam

Másképpen megnehezítené

Napom minden óráját percét

Megdöbbent hogy éppen az

Tart életben ami

Ellehetetlenítné napom

Minden óráját percét




Boldogtalanság




Ha már tudod

Hány csepp a tenger

Majd akkor vagy

Még akkor sem

Ha már tudod sivatagban

Hány homokszem

Majd akkor vagy

Még akkor sem

Ha már tudod

Hány falevél az erdőben

Majd akkor vagy

Még akkor sem


Hogy vegyem ki

Az éjszaka összeszorított

Szájából a holdat

Szép szóval nem adja

Öreg a tükörben

Szemtől szemig

Szájtól szájig

Olyasmit figyel ami

Nem is látható

Már nem voltam

Kinn három hete

Nótás gyermek vihogok

A napba meredve

A boldogtalanság

Kicsírázik sötét

Pincében


Ami engem élni

Enged nem tudom

Miről beszélek

Ablak forró vizet

Zúdít nyakamba

Elsomfordálok eb

Aki nagyon nem érzi

Otthon magát









Összes hónap szerzője
Legolvasottabb