pompeji szellemei a Sarno partján (versek)

pompeji szellemei a Sarno partján

‍

A nők

minden nap megbocsátanak.

Álmukban lángol a ház,

mégsem törnek ki

az ablakok.

Néha egész reggelig fénylenek.

Ismerem őket, tudom,

hogy mikor nevetnek.

Tudom,

hogy minden mesebeli kérdésre

próbálnak egy választ,

még arra is, hogy hajnalra

ki meri ki a csillagokat a patakból.

Ott állnak meztelenül a fényben, mint

Pompeji szellemei a Sarno partján,

arra várva,

hogy jó áron vehessenek

végre a fejük fölé egy nyugodt éjszakát.

S csak várnak,

és várnak,

mert az Isten

nekik adta a türelmet,

amit azóta is őriznek

rendíthetetlenül.

‍

démon a háznál

‍

Örökbe akartunk fogadni

egy démont.

A neten keresgélünk.

Nekem mindegyre azok tetszenek,

amelyek tárgyakat mozgatnak.

Te inkább hangosat szeretnél.

Végül kapunk egy olyat, ami

nagy eséllyel mindenre képes.

Elhoztuk. Aggódik a család,

a szomszédok vitatkoznak.

Vendégségbe azért eljönnek.

Kíváncsiak, nekük jó lenne-e.

‍

csak a kedves rózsámé

         fesztiválok és egyéb rejtekek

Jönnek a lányok és mennek a lányok.

Homályos teraszok rejtekében,

ígéreteiről megfeledkezve, újra

szerelmet vall a csintalan gyárigazgató,

a bírálóbizottság elnöke, a muzsikus,

vagy bármely kóbor műkedvelő.

Ez meg se történik, gondolják.

A lányok szépek, nem bír magával senki.

Nem bírja magával senki a döntést, csak

a perc, ami fontos, s hogy otthon, aki várja,

nem fájhat neki, hisz nem is látja.

Pedig látnak is és fájnak is.

Halvány ráncokban gyökerezik a belenyugvás,

mint sokat termő barázdákban az új mag.

Jönnek a lányok és mennek a lányok.

Ölek telnek meg, ahogy kiürül

a tartás utolsó flaskája is,

s közben hangos nóta szól:

Nem vagyok én a másé;

csak a kedves rózsámé.

‍

‍

Egy öt mandátuma hivatalban lévő polgármester beszélgetése Istennel

‍

S hiába vetne kártyát bármely

szottyadt önjelölt kuruzsló,

nem tudhatja sorsát a sok iratnak,

mit, ha elém kiraknak, aláírok.

De lásd, csoda ez, Istenem,

a firka után rögtön eltűnök,

mint attilányi vésztülök,

mit számít, kire hull a vád.

Hány éve már ideraktak,

elsősoros imapadnak hála

még tartasz, te szép hívedet,

hadd üljek még dagadomban.

S ha feszítésre áll az óra,

gyermekednek más a dolga,

pancsolás és habzsiláz,

végy magadhoz tiszta lelket.

Érts meg, főnök vagy te is,

tudhatod, hogy a végtelen szék

nagy súly, mit nem bírnak

sem a szentek, sem az angyalok.

Kell a magamfajta varázsló,

s én ígérem, hogy ha vigyázol rám,

a te házad is bekerül a renoválási

pályázatba, rögtön az enyém után.