Pavilon slam

XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 02. (688.) SZÁM - JANUÁR 25.

volt egyszer hol nem volt minden nap

amikor ezt írom esik a hó szinte zuhog süt a nap

volt egyszer hol nem volt minden nap

délután 4:20kor találkoztunk a szobornál

hogy elinduljunk keresni egy ültetvényt ami nincs

nem volt soha csak földalatti legenda

volt egyszer egy aszteroida úgy hívták Bertholda

úszkált ide-oda az anyagba elnézte

amikor 420ban kihalt a Jin-dinasztia

szökőév volt

a szökőévben április 20 az év 111edik napja

akkor született halt meg Miró Pietro Aretina és a limai Rózsa

és megalakult a római Sapienza

volt egy hely a Republicii utca alján úgy hívták 420

ott még akkor még tudtunk nagyokat inni együtt

ott még volt az éjszakának kézzelfogható epikája

szerelme ribanca cselekménye de la Mancha

amiben az egészet összetartotta

amíg Bertholda kettéhasította

égő karddal kiűzött minket Bertholda

fekete-fehér paradicsomból ki a vadmátrixba

az ültetvényről ki a hömpölygő hóviharba

azóta felnőttünk én nem nézek vissza

s ha visszanézek mi lenne

mondd mi lenne te aki benne vagy mind a negyvenkettőbe

42x42x42x42x42x42x42x42x42...

Mexikóban fel a Napig az összes lépcső

mint a Jób könyve Thot könyvei Orión ködje

ez a válasz a legvégső amit a kérdés érvénytelenítene

Douglas Adams purinanyagcseréjében

a farkas összes foga és ami fel van osztva és összeforrasztva

negyvenkét betűre betűbe bűnre szűrve kiűzve űrbe

ideig időkig és az idő feléig

ami rombol amit rombolok amit építek ami felépít

volt egyszer azt hiszem egy nagy fehér lyuk

ott jön ki minden amit a feketébe belehazudok

volt egyszer azt hiszem az ami nincsen

101 + 103 + 107 + 109

egy kávéházi szegleten

megattilásodott lova megbokrosodott szimmetriája

ha visszanézek mi lenne az is hogy nézne ki innen

a sehovatartozás képletében

és milyen

ülni egy tűz körüli pavilonban

amikor még mindenki halhatatlan

vajon lehet-e még bárhol is ülni bűntudatlan

kézről kézre adogatva a pipát

apacsok lovak és madarak szürkék és fehérek lakoták

elmormolva egy titánlitániát

az utolsó előtti vacsorán áldj meg minket Ádám

áldj meg valaki mást például Bertholdát

szóval ez ilyen levegőt megkötő nélkülözhetetlen nyomelem

7szer 5ször 3szor 2 a négyzeten

volt egyszer hol nem volt egy idegen

és azóta is ott idegenkedik mindenkiben

amikor ezt írom zuhogott hó sütött a nap

volt egyszer hol nem volt minden nap

délután 4:20kor találkoztunk Bertholdánál

egy aszteroida voltam a harminckettes pavilonban

egy E.T. egy Moonwalker a szivárvány előtt

Jupiter ujja Hamvas Béla Scientia Sacra kihaló dinasztia

eltévedtem miközben kerestem őt

a sorok mentén egy előkelő irodalmi lépegetőt

úgy képzeltem majd lépegethetek kedvemre felszabadulva

de az ültetvénynél Bertholda beleférkőzött a bizalmamba

és én az övébe aztán csókolóztunk egymást elárulva

aztán basztunk is egyet rája mínusz 420ba

ahol minden össze van bogozva feloldozva atomokra

és kitudja mennyi van még előre hátra

kis lépés nagy lépés ideig időkig és az idő feléig

azaz 3342 4331 és 334 ab urbe condita


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb