.svg)
Egy szerző életművében kiemelt helyen kezelendőek azok a kötetek, melyeket saját maga készít elő. A válogatáskor úgy tágul és szélesedik átfogó jellege miatt a perspektíva, hogy közben kevesebb lesz a versek száma, hiszen a kötet szelekció eredménye. Vagyis az életmű kénytelen lesz felmutatni sajátosságait, sarokpontjait, meghatározó mozzanatait – írójuk felől.
Az Ahol otthon vagyok e tájon versei hat ciklusba rendeződnek. Az első négy az eddig megjelent önálló kötetekből építkezik: Szomjas tenger (1963), Fűszálon csillag (1968), Szavak, szemek (1979), Vox Humana (2010). Az ötödik néhány új verset, a hatodik számos műfordítást tartalmaz. A kronologikus sorrend azt sugallja, hogy a válogatás célja nem a költői pálya újraértelmezését szorgalmazza, hanem újraolvasását, figyelve a költői pálya ívére.
Ez az ív szinte görbületek nélküli, de ez nem monotonitás, hanem tudatosan vállalt technika. A verseket olvasva számomra úgy tűnik, hogy a szerzőnek alkati tulajdonsága a nyugodt, türelmes, elemző megfigyelés, legyen szó évszakokról, városokról, családról vagy éppen saját írói pozíciójáról, mert mindegyiket ugyanolyan higgadtsággal kezeli és szemléli. Általában a megfigyelések eredménye, hogy olyan metaforát, hasonlatot talál, ami engedi kibontakozni a mondanivalót, például a híd mint a szakadékot átívelő objektum funkciója hasonlatos lesz az irodalom működéséhez, szerepéhez. A Szomjas tenger versei technikájukban és stílusukban hasonlítanak az időben hozzánk közelebbi versekhez, majdhogynem ugyanaz érdekli őket – persze ezen a megállapításon finomítani kell, hiszen az idő múlását jelzi a szerző, olykor a nosztalgikus hangnem kap szerepet.
S ha a szerző saját verseibe nem viszi be azt, ami számára formaidegen, mégsem mond le róla, hiszen fordításaiban úgy brillírozhat, ahogy akar: erre magabiztossága és tudása is megvan.
Jancsik Pál, Ahol otthon vagyok e tájon. Válogatott versek. Műfordítások. Soó Zöld Margit grafikáival, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014.
