.svg)
Október 17-én a Bretter György Irodalmi Kör évadnyitó vitaindítója a múltból indult és a jövőben landol(t) – a Kör veteránját, Bréda Ferencet vették górcső alá Karácsonyi Zsolt vitaindító és André Ferenc elnök segítségével. Az is kiderült, hogy Gothár Tamás tölti be ezentúl az alelnök pozícióját. A Bulgakov kávézó emeleti terme ezúttal (meg ezentúl) nem a támaszkodásra is alkalmas cigarettafüsttel telt meg, hanem Bréda szöveg-főzetéből fölszálló bódító gőzök és gázok emanátumaival – ha létezik ilyen szó, ugyanis Karácsonyi Zsolt vitaindító beszédéből az is kiderült, hogy „a mellébeszélés eszközei visznek a cél felé”.
Bréda két levelet bocsátott az olvasók marcangolására a Theatrum Temporis. Levelek az Utókornak című ciklusából, melyeknek felvezetését Karácsonyi Zsolt hasonló stílusban végezte el: Bréda ifjúmunkás, mert 1971-ben az Ifjúmunkásban közölt először, s ezen a ponton össze is gubancolódtak a szálak, ugyanis ki az, aki kiazmusban beszél? Ki az a Cicero, aki egyszerre levél, utókor és Bréda? A múltban és jelenben is megkettőződő író hogyan ássa alá piramidális szerkezetű írásait?
Brédát nem könnyű vita tárgyává tenni, mivel szövegei vitathatatlanul is a nyelvi játékok és etimológiák halálkomolyan vett alkímiájában élnek. Ezért a szerző maga kénytelen volt szinte soronként megmagyarázni mindazt, amire figyelni kell olvasásukkor. Ezek a levelek barbár módon támadják meg az olvasót, aki valamiféle jól bejáratott és könnyen felismerhető rendszert keres, holott szavak szintjén tárul fel bennük az, hogy „a világ multi-versum”. Ugyanakkor pofonegyszerűnek tűnik, hogy a kultúrában minden összefügg, és az íráshagyomány, a világról való tudás úgy működik, mint az internet – linkelünk és kapcsolódunk. A nyelvi alkímia konfigurációja a mássalhangzó-váz megmaradásában történik, a magánhangzók váltakoznak, de mindig tudatosan elrejtett utalásokkal (pl. Lúdas Matyi – ludus – homo ludens, Létó – látó – Látó – Léthé, theatrum – theos – an-theos – teológia –a látók tudománya). Ezek a terra és anti-terra teorémájában (itt izgalmas elképzelésében) speculumában spekulálnak (speculum – tükör, két lépésre vagyunk a spektákulumtól, amely ugyan nem hangzott el, de a színház az viszont igen).
Az az olvasó, aki ott volt és az is, aki ezt a beszámolót olvassa, fölteszi a kérdést: mi ennek az értelme? Az est alapján a játékban levés tapasztalatát kockáztatnám meg válaszként, a szerző megjegyzésével együtt, miszerint „a science fiction is kombinálva van itt” – így, passive voice-ban, talán azért, mert az utókornak szánt levél mindig a későbbi olvasónak címzett, aki folytathatja ezt a játékot. Ad notam Balassi Bálint: a nóta mindig jegyzi (nota), a továbbadás gesztusában él az irodalom.
Költői kérdések: André Feri eljátszik a gondolattal – a terra és az anti-terra találkozásakor vajon a kettő felerősíti, vagy megszünteti egymást? Székely Örs: milyen állat lehet Bréda, vajon kígyó, aki levedli a bőrét, hátrahagyja és megújul? Hogyan lehet Bréda egyszerre király és bohóc/bolond? A szerző a kígyó-hasonlatot szívesen fogadta, az utóbbi szerep-párhuzamot pedig szintén kiazmussal oldotta fel: lehet a bolondok királya.
A képeket Varga Melinda készítette.
