Novellák

Fejér Bernadett munkája.

A sztárfotós

Kényelmes fiú volt. Tizenegyig ágyban maradt. Szerette a belga söröket és a computeres játékokat. Tétlenségét nem sokáig bírtam nézni. Elhatároztam, hogy sztárfotóst csinálok belőle.
Nem nehéz. Csak azt kell tenni, mint a legtöbb szakmában: azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak. Így lesz Debella Dámából Angelina Jolie, Hypersüket Hófehérkéből Rihanna, Lúzer Laciból még lúzerebb David Duchovny. Én mint asszisztens, felveszem a rendelést, időpontot adok. Annyian vannak, mint a háziorvosnál influenzaszezonban. A honlapunkról választhatnak maguknak fejet. Közel félezer kisebb-nagyobb celebrity ábrázata közül választhatnak. Később tovább bővítjük a szolgáltatást azzal, hogy nem csak komplett arcok, hanem egyes testrészek közül is választhatnak az ügyfelek. Mint a Mekiben a csináldmagad-szendvics. Megkérik az árát a kreativitásnak.
Így lehetsz egyszerre Palvin Barbi, Selena Gomez és Vajna Timi. Akár Vajna-szakállal. Na, azt azért inkább ne. Az iskolai tablókról csupa Penelope Cruz és Emma Watson néz vissza.
Mi vagyunk a kaliforniai plasztikai sebészet kicsinyített, budgetváltozata. Egy fotósorozat erejéig mások lehetnek, mint akik. Mindez potom kétszázezer forintért.
Ott hibáztuk el, hogy többet akartunk. Már nem volt elég a stúdió. Az egész lakás kellett. Majd az egész ház. Szomszédainkat kiköltöztettük, munkánkat behoztuk a hálószobánkba. Műsztárokat fejtünk. De ez se volt elég. Műsztárokkal koktéloztunk, majd igaziakkal. Merthogy ők sem elégedettek magukkal. Így csináltunk Nicole Kidmanből Halle Berry-t és fordítva. Mikor épp hogy volt kedvük. Aztán már mi irányítottunk, mert nálunk volt az illúzió. Amiért bármit megadtak.
Sokáig ment a dolog. Egyre gazdagabbak lettünk. Swaroski-kristállyal rakattuk ki a klotyóülőkét, amiről aranyport szívtunk fel.
Aztán jött ő. Együtt szívtuk. Akkora orra volt, hogy még húszezres se kellett neki hozzá. Ez volt a baja. Megkérte a barátomat, hogy retusálja ki az orrát.
– No problem – felelte. – Az ilyesmi mindennapos. És kiére cseréljem?
– Senkiére! – vágta rá sértődötten.
– Akkor nem lesz orra a képen.
– Pont ezt szeretném – felelte szőke haját dobálva a cicababa.
– De kérem, ezt nem vállalhatom, ki jönne hozzánk azután, hogy valakinek levágtuk az orrát?
– Nem érdekel. Csinálja meg, megfizetem.
Belementünk. És a díva or(r)cátlansága már másnap reggel dicsőségesen virított a címlapon.

Emésztő­rendszer-váltás

Egy jó iskolából nem kerülsz ki úgy, ahogy bementél. Egy nívós oktatási intézmény megőrzi és kis adagokban adja tovább az értékeket.
A Baroni Béla Konzervatóriumba nem egyszerű bekerülni, és kikerülni még nehezebb. A diákok a saját lábukon mennek be, és áruszállító kocsikon, szabvány fémdobozokban jönnek ki. Barónisnak lenni minőség és rang.
Értékálló tudást adunk – hirdeti a szakközép. És valóban: ételre mindig szükség van, a tartósítószeres, légmentesen lezárt konzervek túlélhetik a harmadik világháborút. Egy hátránya, hogy a fúvósok nem kapnak levegőt. A Hattyúk tavának drámaiságát a csülkös pacalpörköltbe ragadt táncosok fokozzák. A színészek smink gyanánt bekenhetik az arcukat sertésmájkrémmel. A vonósok bélhúrokon játszanak. Ne panaszkodjanak. Régen se volt más. Őrizzük a hagyományokat!
A Konzervatórium félreteszi a jövőnek a jelen tehetségeit. Mert mi lesz, ha kihalnak? Mentsük meg a talentumot! – ezzel etetik a népet. Pedig valójában félre akarják őket állítani a magasabb szinteken kijelölt akadémisták útjából. A tehetség veszélyes. Meg nem alkuvó, szeszélyes, szívós, erős. Mint egy katona. Csak egy hibája van: kizárólag a saját parancsát teljesíti. Próbálkoztak átneveléssel, programozással, mindhiába. Adtak az országnak pár magamutogató, zászlót lengető, ám csak-csak a saját nótáját ismételgető zombit.
Nem maradt más hátra, a végső megoldáshoz kellett folyamodni. Először a Kossuth-díj átadókon hőzöngő ghostművészeket zárták koncertrációs táborba. Majd kiállító- és hangversenytermekben vadásztak rájuk. Hagymás sültvérdíjat tűztek ki a fejükre. Húsukat a külföldi turistákra specializálódott éttermekben szolgálták fel. Így nem érthették a rántott karaj segélykiáltásait. A Himnuszt azért sokan ismerik, és a cigánypecsenyével együtt nótázták, hogy „Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bő lével…”. A dolog híre rohamosan terjedt, hamarosan minden „magyaros” étekhez elvárták a „zenélő dobozt”. Külön szertartást is rittyentettek hozzá. Köszöntő, hálaima, a konzerv ünnepélyes felnyitása.
Így ment ez időtlen időkig, mígnem egy névtelen hős megheckelte a konzerv­gyárat. Az éj leple alatt minden doboz tartalmát kicserélte egy-egy államilag támogatott álművészre.
– Na, ezt hallgassátok!
Szólt a nóta hamisan, csöpögött a ­giccs a vendégek poharába. Hánytak éjjel, hánytak nappal. Az okádóverseny népszerűsége fellendítette a turizmust. A turizmus más alapokra helyezte az ország gazdaságát és lefektette az új rendszer epeköveit. Így történt, hogy a gusztus HÁNYadikán a 22. század nemzeti hősét I. Pisoár királlyá koronázták.

Halálhírt tessék!

Eddig csak a sztárok halálhíréért fizettek. De miután elfogytak a sztárok, a teljesítmény nélküli celebek és az influenszerek halálára kellett átállnom. Nehéz volt velük, mert hallatlanul hiúk és ostobák voltak. De sajnos a mi szakmánk is felhígult. Már bárki lehet hivatásos halálhírterjesztő. Csak egy háromnapos tanfolyam kell hozzá. Nagyobb baj az, hogy korunk egészségügyi körülményei között egyre kevesebben halnak meg. Még kevésbé tragikusan és fiatalon. Ugyanakkor a megélhetési halálhírkeltők száma egyre nő. Persze, még mindig jobb, mint egy gyárban vagy egy irodában túlórázni. A fejvadász cégek közel fele a legjobb halálhírkeltők felkutatatására szakosodott.
Egy profi halálhírkeltő mindig naprakész, sőt, egy nappal előre jár. Azt is tudja, holnap ki fog meghalni. Ha pedig mégsem hal meg, rásegít kicsit. Az etikusabbak nem végeznek a delikvenssel, hanem szimplán hazudnak a haláláról. Ez a megoldás előnyös, mert így egy ember halálán többször lehet keresni, még életében, így tényleges halála bónuszként jelentkezik. Hátránya viszont, ha meglátják az illetőt, amint mondjuk egy étteremből szelfizik. Akkor etika ide vagy oda, lépni kell. Ilyenkor két nagydarab hitman megfogja, egy kocsiba tuszkolja, és aláírat vele egy szerződést, hogy minimum egy hónapig nem mutatkozik nyilvános helyen. Ezért osztalékot kap, így neki is megéri, ha négy hétig halottnak hiszik. A családjának is tilos beszélnie róla. A gyerekek sírnak a szülők után, de legalább biztosítva van a gyermekpszichológusok megélhetése is.
Sose hittem volna, hogy egyszer magamat fogom árulni. A prostiság persze, mint minden lánynak, nekem is megfordult a fejemben. De fárasztó lenne egész nap állni az út mellett. Mennyivel kényelmesebb egy bársonnyal bélelt, légkondicionált koporsóban feküdni? Akár egy japán kapszulahotel. Csak a lakótársak csendesebbek… Rugalmas a munkaidőm. Egy hónap koporsórelax, egy hónap ügyfélszerzés. Nem is hinnétek, mennyien akarnak kamuhalottak lenni. Most már szűrjük őket. Akik halála a kutyát sem érdekelne, nem vesszük be a programba. A tetszhalottsághoz kérvényt kell benyújtaniuk, és mellékelniük vagyonnyilatkozatukat és Instagram-követőszámukat. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy bárkit halottá nyilvánítsunk. „Csak anyagi haszonszerzés céljából követek el etikátlanságot!” – ahogy megesküdtünk a beiktatásunkon. Dr. Kamuhalálhír-keltő lettem, és a név kötelez, nem ronthatom szakmám becsületét.
Az ágazat egyre fejlődik. Már elérhetők több millió tételes kamutemetések, ahol az ügyfél elkészíttetheti élethű hullájának karbonszobrát. Így álruhában ellátogathat a saját temetésére, így felmérni, mennyire örül az özvegye, és nem utolsósorban, hogy elég dizájnos hulla lesz-e, vagy van még mit finomítani a stylingon. Az ügyfélszerző vállalkozók munkakörülményei is rohamosan javulnak. Már elérhető számukra a koporsó-wellness, így szorult helyzetemben sem kell lemondanom a mindennapi gőzfürdőmről és pezsgős lábvizemről.
Csak egy baj van. Bár az életrajzomban szerepel a monotóniatűrés mint szakmai képesség, de így tíz alatt kezdem unni a kamuhalottak botoxos pofáját. Az igazi halottakkal sokkal könnyebb együtt dolgozni. Nem kell őket sokáig győzködni, nem ellenkeznek, nem perelnek be. Az aláírásban segítünk mi.
Piackutatásaim azt mutatják, hogy 2020-tól sokkal inkább megéri majd holtakat élőkként feltüntetni, mint fordítva. Úgyhogy még idejében elkezdem képezni magam jövendőbeli hivatásomra.
Első lépésként felveszem halott Dédanyám nyugdíját. Megidézem a halott Nagyapám szellemét. Tanulmányozom a leendő ügyfélköröm. Önkénteskedem a hullaházban. Ahogy a sikertrénerem, Braindead Tracy javasolta, lecseréltem a baráti körömet is. Már kizárólag hullákkal járok bulizni.
Ha hiszitek, ha nem, a hullák tök jó fejek. Megosztják velem a földjüket és alig kukacoskodnak. Profi sminktippeket adnak. Olyan nagyvonalú úriemberrel még nem találkoztam, mint az új barátom, Hanthy Álmos, aki minden nap egy új parfümmel ajándékoz meg…