.svg)
Sirokai Mátyás: Egy szikla arcát. Erdélyi Híradó Kiadó – Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Kolozsvár–Budapest, 2023.
Ha elfogadjuk, hogy Octavio Paztól a Napköve című nagy vers az ember és a természet eredendő egységében, illetve a szeretet időtlenségében merül el, akkor kijelenthetjük, hogy Sirokai Mátyás az Egy szikla arcát című verseskötete a darabokra hullott egység és a felszabdalt időtlenség egykori összetartozását kutatja. Sirokai Mátyás olyan felfedező, aki tudja, hogy az intuíció nem vezet félre: úti célja létezik, csupán el kell jutni oda, kikötni a hajót, megcsókolni a földet, nevet adni neki, beszélni róla.
Hiszen egy élő Földdel van dolgunk, ez már a legelső versből kiderül: „Olyan közel a föld, / mintha épp rád gondolna” (5.). Az Egy szikla arcát versbeszélője ősi tudással rendelkezik, és képes átlátni a jelen rendszerét, az új társadalmi szerződést is – az eredendő egység mellett a természetből kiszakadt ember tényével is tisztában van: „Az elmezaj / megkülönböztetése / a zajoktól. / Különbség a föld / nedves szőrzetének / tapintása, / és az éjszakai fű / érintése között” (7. ). Sirokai Mátyás Midász királyként operál, de nem a kezével változtat arannyá dolgokat, hanem a költői nyelv segítségével azonosít és „tüntet ki” figyelemmel minden tárgyat, amit észrevesz. A kötet egyszerre tétova tapogatózás és célzott, kontemplatív gyakorlat, hiszen a versbeszélő egy-egy tárgyat megérintve elnevezi azt, de ezzel nem az ember és a természet közötti szakadékot, nem a világ szavakba önthetőségét hangsúlyozza, ellenkezőleg: a névadás bizonytalan, esetlen aktusa szembesít minket az eredendő egység megfogalmazhatatlanságával: „Honnan ez a félénk, / együgyű és tompa / nyelvjátszótárs, / ami (…) folyton kérdez és magyarázatot követel” (29.). Nem csak tematizálja az eszköztelenséget, magában a nyelv aktív használatában is tetten éri: „lehunyom magam” (22.), „Melankólia, mint / a távolodók / eltalálkozása” (27.).
A hasonló, meditatív téma és beszédmód mellett a forma miatt is indokolt a Paz Napkövével párhuzamot vonni. Sirokai 29 cím nélküli verse jól rímel az 584 soros Paz-versre, amelyben bár végigkövethetők bizonyos törésvonalak, a szöveg lüktetése elvonja róluk a figyelmet. Hasonlóképp olvasható az Egy szikla arcát is egyetlen nagy versként, a kötetet bárhol kinyitva ugyanabba a rideg – tudományos szóval élve – kutatómunkába csöppenünk, aminek se eleje, se vége nincs a kitágult idő fogalmai között. Sirokai Mátyás kötete a hmm-füzetek című chapbook-sorozat második darabjaként jelent meg; a sorozat „a könyvkiadás kislemezeként” definiálja kiadványait. „Kis formátum nagy ötleteknek” – és valóban: az Egy szikla arcát cirka 40 oldalban fedezi fel újra a mélységben megbúvó, száműzött kapcsolatokat, az ismerőst, az idegent, az intuícióval felszínre hozott kincseket és az önmagával leszámoló Szót.
