Mit eszünk? Miteszünkmiteszünk?

Mit, most mondd meg, mit? Azt? És azzal mit? Egyem magára? Minden nélkül? Árván? Szűzen? Azzal?? Na ne! Azt már nem, az már három napja. Lehet, hogy tiszta jó még, de nem tudom megenni, na. Egyed meg te, nyugodtan, nekem biztosan nem kell. Persze, hogy akkor megehetted volna tegnap is. Nem mondtam? Most mondom. Hogy ma már nincs tegnap? Sajnos. De nap van ma is, nem igaz? Ma is enni kell, nem igaz? Mindig kell enni, nem igaz? Na, ugye.  

Ha nyitogatod, azzal nem lesz több benne. Meleg van, nem jó annyit nyitogatni. Állni előtte hosszú perceket. Kigondolod, hogy mit, kinyitod, kiveszed, becsukod, megeszed. Nem jut eszedbe előre, hogy mit? Hát gondolkozzál, ember, gondolkozzál! Ne kérdezd, hogy mit eszünk? Miteszünkmiteszünk?

Hogyhogymiteszünk? ‍

Ami van, azt eszünk.

Mondtam, hogy vegyünk, de azt mondtad, nem kell. Ha nem veszünk, nem lesz. Ha enni akarunk, meg kell azt az ételt venni. Sajnálod a pénzt a boltban, s itthon éhezel meg mindegyre? Kérdezed, hogy van-e avokádó? Hát nincs avokádó. Van még valami zakuszka a kamrában, egyed azt helyette.

Te, az üzletben szét kell nézni. Meg kell nézni, hogy mi van. Rá kell szánni az időt. Nem futni végig a sorokon. Körülnézel, találsz még ezt-azt. Menekülsz az üzletből, de itthon ennél, mi? Hát azt eszed, amit vettél. Mondtam, hogy. Akkor mondtam. De te nem. Én igen, de te nem. Én. Te nem. Hát akkor most. Most? Na? Mit eszünk?? Miteszünkmiteszünk??

Hogyhogy nincs mit enni? Van finom orda, két napja mondom. Nem értem, mit nem szeretsz rajta. Hát olyan puha. Az orda. Puhaorda. Omlik szét a szádban. Jó, nem a tiédben. Meg sem kóstolod? Meg kellene kóstolni. Puhaorda. Azazorda. Finomorda. Azazorda. S van olyan falusi sajt is még. Nagyon jó zsíros sajt, hogyhogy nem kérsz? Sajt! Jósajt. Juhsajt. Zsírosjójuhsajt! Olyan finom! Hát a múltkor megetted! Éhes voltál nagyon, hogyne. S most? Nem azért akarsz enni? Mert éhes vagy?

Nem is vagy te elég éhes!

Ha elég éhes lennél, megennél te mindent, ne félj! Nem mondanád, hogy miteszünkmiteszünkmiteszünk. Van még paprikás szalámi is. S ni, három szelet sonka! Egy fél pástétom! Most volt megbontva, nem olyan rég. Ennyi minden van, s azt mondod, nincs, amit enni! Körül kell egy kicsit nézni. Ordasajtpástétom! Szalámisonka! Körülkellnézni! Amíg nem fogy el, nem veszünk mást. Fogyjon el, akkor majd. Ott a vaj is, elég még az. Tojás is van, három. Az egyiket hagyjad meg a főzéshez. Ordasajtpástétom-szalámisonka-körülkellnézni.

Ebédre is miteszünkmiteszünkmiteszünk? Zöldpaszuly levest, azt eszünk. Hogyhogy megint zölpaszuly leves? Most van a szezonja, egy hete nem főztünk. Most paradicsomosan csináljuk, zelleresen. Legyen akkor inkább főzelék? Jó, akkor leves.

Hagyma! Paszulyleves hagyma nélkül? Inkább leves sem kell. Mi csak akkor főzünk paszulylevest, ha nem kell sehová menni. Nekünk mindig kell valahová menni. Minket nem érdekel, hogy hagyma. Más is eszik hagymát. Egyen mindenki hagymát! Minket zavar, hogy hagyma, mi estére esszük a paszulylevest. Mi estére nem tudunk hagymát enni, rosszul vagyunk tőle. Néha megesszük a levest hagyma nélkül, de nem olyan.

Ó, egyáltalán nem olyan. Sajnos.

Szomorúak vagyunk olyankor. Amikor hagyma nélkül. Mi hosszában szeleteljük a hagymát. Mi csak keresztbe szeletelve esszük. Mi szétszálazva. Mi kockára vágjuk. Mi beletesszük a levesbe. Mi a lapítón hagyjuk az asztal közepén. Mi kistányérra szedjük, mindenkinek külön. Mi csak sózzuk. Mi sózzuk-olajozzuk. Mi ecetezzük is. Mi balzsamecetes-tejföles szószban tálaljuk. Hagyma! Paszulyleveshagyma.

Paszulyleveshagymapalacsinta. Nem, nem lesz utána palacsinta! Mi palacsintát már rég nem. Ti még igen? Mi már nem. Jézusom, Nutellával pláné nem! Nutellás palacsinta! Hogyne! Csupa olaj, pusztító szénhidrát!

Hogy leves után miteszünkmiteszünkmiteszünk? Dinnyét, és kész, azt eszünk.

Dinnye! Most jó a dinnye. Hideg a dinnye. Most kell enni a dinnyét. Nagyon eltaláltuk ezt a dinnyét. Édes a dinnye. Nem túl kásás a dinnye. Milyen könnyen lehet vágni ezt a dinnyét. Vékonyhajú a dinnye. A múltkor milyen vastag volt a héja. Ütöttük a kést húspotyolóval, hogy vágni tudjuk. Most pedig siklik a kés a dinnyében. Pedig ugyanaz a kés. Lidl-es a dinnye, s mégis milyen finom. Még soha nem vettünk dinnyét a Lidl-ből. De jó, hogy megvettük végül. Kockáztattunk, bejött. Ki gondolta volna. Hogy ez a dinnye ilyen dinnye. Mi kockára vágjuk a dinnyét. Mi a héjából kanalazzuk a dinnyét. Mi kimagozzuk a dinnyét. Mi külön gyűjtjük a dinnyehéjat. Mi felaprítva dobjuk el a dinnyehéjat. Mi hosszú szeletekre szeljük a dinnyét. Mi kis háromszögre vágjuk a dinnyét. Mi megvágatjuk, mielőtt megvesszük. Mi csak felet veszünk, hogy lássuk, milyen belül, nem veszünk meg akármit. Mi megvesszük vágatlanul, hogy nekünk ne csorogjon szerteszét, kopogtatjuk, meghallgatjuk. Tudjuk, hogy milyen a jó a dinnye. Olyan a jó a dinnye. Ez olyan dinnye. Amilyen a dinnye kell legyen. Enni kell a dinnyét. Most jó a dinnye.

Ti mit esztek? Ők mit esznek? Mi mit eszünk?

‍Miteszünkmiteszünkmiteszünk? Dinnyét eszünk, most jó a dinnye.

Elutazunk, ott is miteszünkmiteszünkmiteszünk? Valamit. Nem csinálunk nagy dolgot az evésből. Nem az a lényeg. Reggeli-vacsora, ennyi. A vacsora, az vendéglő. Közben egy sör, egy fagyi. Valami. Meleg van úgy is. Mi viszünk reggelinek valót. Kávét, müzlit, kekszet, pástétomot. Mi még ebédre való szárazételt is csomagolunk. Mert ha hazaérünk délben, miteszünkmiteszünkmiteszünk? Egy gyors makarónit eszünk. Ti főztök? Mi nem főzünk. Nyaralunk, nem főzünk. Veszünk kebabot, pizzaszeletet. Nem pakolunk, ott is van üzlet. Mi pakolunk, ti nem pakoltok. Ők csak kávéfőzőt pakolnak. Mi megisszuk a nesszkávét. Ti nem isszátok meg a nesszkávét. Ők? Ők hotelben reggeliznek, ott isszák a kávét. De ott is nehéz eldönteni, hogy miteszünmiteszünkmiteszünk? Bacont eszünk? Tükörtojást eszünk? Rántottát eszünk? Péksüteményt? Édeset? Sósat? Mindkettőt?

Ti mit esztek? Ők mit esznek? Mi mit eszünk? Olyan nehéz ez mindig, hogy miteszünkmiteszünkmiteszünk?

‍