.svg)
A XI. Kolozsvári Magyar Napok eseménysorozatának keretein belül Kukorelly Endre író, költő, kritikus a Cé cé cé pé, avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé című legújabb könyve kapcsán beszélgetett László Noémivel. Az eseménynek augusztus 20-án Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa adott otthont.
A járványhelyzet miatt kezdéskor kissé feszengünk a maszkok alatt, másfél méter távolságra egymástól, de aztán László Noémi játékos indítása segít, hogy emberközelibbnek érezzük az egész helyzetet. Ugyanis hamisítatlan Kukorelly mondatokat olvas fel, melyeket a könyvből gyűjtött össze, ez által olyasvalaki is, akinek eddig nem sikerült elolvasni a könyvet, mégis beleláthat annak világába. Kukorelly Endre megjegyzi, zavarba ejtő számára, amikor valaki másnak a hangján szólalnak meg a mondatai, de mindenképpen érdekes tapasztalat. Ennek kapcsán felmerül, hogy hogyan, mennyi idő alatt írta meg a regényt, amire nem kapunk ugyan konkrét választ, hiszen mint kiderül, a szerző egyszerre több művön is dolgozik párhuzamosan, és olvasni is több könyvet szokott, ha nagyon élvezi az olvasást, akkor megszakítja és egy másik könyvnek fog neki.
Ezt követően a könyv címéről is esik említés, ami az egyik szereplő karakteréhez köthető, amikor az oroszórán rosszul olvas fel. Kukorelly viccesnek és kifejezőnek tartotta ezt a kis történetet a kommunizmusra nézve, hiszen, mint cseppben a tenger, úgy mutatkozik meg előttünk is az a korszak egy apró eseményben.
László Noémi játékra hívja a szerzőt, ám elkanyarodik mégis a beszélgetés és Kukorelly kifejti, hogy egy könyvet műnek kellene nézni, nem önéletrajznak (de nem lehet nem referenciálisan olvasni, hiszen foglyai vagyunk annak, hogy egy történetbe beleéljük magunkat). Ez a regény ugyan jórészt referenciálisan is olvasható, hiszen valóban megtörtént eseményeket ír le. A továbbiakban szerkezeti szempontból közelítik meg a könyvet, ugyanis egyik felől egy család története húzódik végig benne a második világháborútól egészen ’89-ig, de egy mitológiai értekezés is helyet kap a műben. A Hermész-történet nagy hatással volt a szerzőre, hiszen szerette volna, ha kicsit analogikusan, de ki tudunk lépni a szövegből és megfigyelni, hogyan jut el az üzenet A-tól Z-ig. A műben megfigyelhető több regiszter, a szerző elmondása szerint saját szórakoztatása végett íródott. A könyv akár összeolvasható a Pál utcai fiúkkal vagy az Iskola a határonnal, melyek Kukorelly bevallása szerint is nagy hatással voltak rá. Viszont azt is elmeséli, hogy amikor újraolvasta a Pál utcai fiúkat, nagy csalódás volt számára azt tapasztalni, hogy „pongyolán” van megírva.
Végül a műfajiság kérdésére terelődött a beszélgetés, ami kapcsán a szerző kifejtette álláspontját, miszerint csak írás van, de az, hogy mi a műfaj, az csupán másod- vagy harmadrendű dolog. Azért, mert egy prózai szöveg meg van formálva és nem teljesen száraz, még nem kell „leköltőizni”. Ezzel a zárógondolattal véget is ért a beszélgetés.
Fotó: Vakarcs Lóránd / Kolozsvári Magyar Napok
