.svg)
A július 6-10. már hetekkel ezelőtt foglalt volt a naptáramban, ugyanis a tavalyi városközi állomás után kihagyhatatlannak gondoltam az idei FISZ-tárbort, hiszen újra Királyréten, Szokolyán lett megszervezve. Kíváncsi voltam a helyre, az emberekre és arra, hogy hogyan fogjuk közösen megteremteni azt a legendás hangulatot, ami a FISZ-táborokra jellemző.
Bálint Bettivel, Nagy Balázzsal és Veréb Árnikával utaztam. Már az autóban felmerültek olyan irodalomhoz kapcsolódó kérdések, melyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, de azért határozottan felülkerekedett a bennünk lévő izgalom. Megérkezésünkkor Kiss A. Kriszta segített a szobánk megtalálásában. Nem sokkal később megszólalt a „bömbi”, amibe Bán Horváth Veronika bemondta, hogy hamarosan kezdődik a tábor megnyitója. A megnyitó előtti utolsó pillanatban megérkezett György Alida, Nagy Hilda, Terék Anna és Vincze Bence is, akik belépésükkel hozzátettek az alakuló hangulathoz, hiszen az elöl ülő ismerős arcokat nagy mosollyal és ölelésekkel üdvözölték, majd csatlakoztak a mi asztalunkhoz. A találkozások örömétől hangos terem Antal Nikolettre majd Tóth-Cifra Júliára figyelt, akik megnyitották az idei, immár tizedik tábort és bemutatták a szervezőket, akiket a tábor ideje alatt lehetett keresni az esetleges problémákkal és ismertették a műhelyvezetőket is. Idén a prózaműhelyeket Solymosi Bálint, Szvoren Edina és Zoltán Gábor vezették, míg a líraműhelyek vezetői Terék Anna és Turi Tímea voltak. A műfordítói műhely vezetője Nádasdy Ádám volt és a PesText fordítóworkshopját Vörös István vezette. A kritikaműhely vezetője idén Lapis József lett volna, viszont sajnálatos módon nem tudott részt venni a táborban, így Károlyi Csaba vállalta a kritikaműhely vezetését, aki délelőttönként szerkesztői proszemináriumokat is tartott. Idén az általa tartott kritikaműhelyen vettem részt, így a megnyitót követő ebéd után meg is találtuk a medence melletti helyet a műhelynek, melynek első vendége Szilágyi Zsófia volt. A bemutatkozás és ismerkedés után olyan kérdésekre kerestük közösen a választ, mint hogy hogyan alakul egy pályakezdő kritikus útja, vagy hogy hogyan írjunk közeli ismerős alkotásáról.
A műhely lejárta után kezdődött is az első beszélgetés, melynek Mán-Várhegyi Réka volt a vendége, akit Antal Nikolett kérdezett. A beszélgetés báját az író gyerekének a jelenléte adta. A kérdésekre válaszolva a szerző többek között a szövegeiben megjelenített terekről, a lakótelep lehetőségeiről és a karakterformálásról beszélt.
Vacsora után újra a nagyszínpadhoz gyülekeztünk, hiszen Bán-Horváth Veronika moderálásával elkezdődött az első kerekasztal-beszélgetés Miből lesz a FISZ-könyv? címmel. Balogh Gergő a Minerva sorozatot, Barlog Károly a Hortus Conclusus köteteket, Gondos Mária Magdolna és Sirokai Mátyás pedig a FISZ-könyveket mutatták be, pontosabban a mindezek körül alakuló szerkesztői tevékenységeket. A beszélgetésből érzékelhető volt a FISZ kiadói tevékenységének a sokszínűsége, ugyanis az első kötetes és a már kötettel rendelkező szerzők szépirodalmi műveinek megjelentetése mellett helyet kapnak a tudományos írások is.
A tartalmas beszélgetések után az ÉN zenekar játszott, majd a buli is elkezdődött. Párhuzamosan voltam néha egy-egy beszélgetésben, néha a buliban, de amikor kiderült, hogy Seres Lili Hannának és Szabados Attilának szülinapja van, örömmel csatlakoztam köszönteni őket. Első nap hamar véget ért a buli, de a büfénél folytatódtak a beszélgetések. Bálint Betti ügyesen hozzáférkőzve a büfénél lévő hangszóróhoz, átvette a zenék feletti uralmat, így jó hangulattal zártuk a napot.
Nehéz volt az ébredés, de az étkezőből kiszüremlő hangulat motivációt adott, ahogyan a büféből kért kávé is, amit a második nap Pinczési Boti már rutinosan készített el. Proszeminárium, kritikaműhely, majd ebéd. Délutánra már az volt az érzésem, hogy egyre többen lettünk, többek között megérkezett Vincze Richárd is. A második kritikaműhelyen velünk volt Szirák Péter, aki a kritikaviták történetébe vezetett be minket, valamint szó volt a szakkritika megírásának módjáról is. Kis pihenő után kezdődtek is a programok. Első körben Závada Pállal Balajthy Ágnes beszélgetett a szerző Kulákprés c. Szociográfiájának műfaji vonatkozásairól, valamint a szépirodalmi ihletettségeiről. Feltűnt, hogy többen is földre fekve hallgatták ezt a beszélgetést, ezzel is érzékeltetve, hogy egyre inkább miénk a tér. Mellettem Bálint Betti rajzban is megörökítette ezt a pillanatot, ahogyan Locker Dávid és Korsós Gergő megfáradva, de figyeltek.
Vacsora után megteltek a nagyszínpad előtti padok. Két részes beszélgetéssorozat következett, melynek vezetői Zelei Dávid és Szirák Sára voltak. Első körben a nyomtatott folyóiratoké volt a főszerep. Szirák Péter az Alföld, Mohácsi Balázs a Jelenkor és Kollár Árpád a Tiszatáj sajátosságairól és a folyóiratok vidéki lokalizációjáról beszélt. Második körben az online térre eveztünk. Urbán Andrea a kulter.hu, Valuska László a Könyves magazin és Vincze Bence az f21.hu képviseletében beszélgetett leginkább a kulturális portálok anyagi fenntarthatóságáról és problémáiról.
A beszélgetés után el is kaptam Vincze Bencét, így tovább szőhettük a felmerült gondolatokat, miközben Kalapos Éva Veronika, Élő Csenge Enikő és Molnár Boldizsár koncertje szólt. Ezt követően a buli is beindult. Az éjszakába nyúló beszélgetések annyira frappánsra sikerültek, hogy Nagy Balázs a kinézete miatt Kovács András Ferencre emlékeztetve kiérdemelte a PszeudoKAF nevet.
A harmadik napra már mindenki kezdi megszokni a délelőtti programok rutinját. Az ebéd utáni kritikaműhelyen, miközben Mohácsi Balázs beszélt nekünk a Jelenkor működéséről, a periférikus látásomban észleltem, hogy Pataki Viktor szorgosan fát hasogat. Egyre nagyobb lett a sürgés-forgás, ugyanis megérkezett Cserna-Szabó András és Deczki Sarolta is, akik az esti gulyásért voltak a felelősek. Már javában zajlottak a főzési előkészületek, amikor Vida Kamilla és Csete Soma is megjelentek. Somát rövid időn belül már a medencében láthattuk. Még mindig tartott a műhely, de a mellettem ülő Nagy Hilda türelmetlenül várta, hogy üdvözölhesse őket.
A délutáni programon Pataki Viktor és Korpa Tamás beszélgetett Mezey Katalinnal, aki nosztalgiával mesélt az irodalomba való bekerüléséről, a kilencek alakulásáról és az irodalmi élet adta szépségekről. A békés beszélgetést az időjárás zavarta meg, így átvonultunk a konferenciaterembe, ahova véletlenül betévedt egy – a táborban sokat látott – rózsabogár és történetesen a beszélgetők asztalára esett a legjobb pillanatban, mielőtt Katinéni felolvasta volna a Rovarok c. Versét.
Elállt az eső így újra kimerészkedtünk, hiszen kezdődött is a rendhagyó Késelés villával beszélgetés Vida Kamilla és Csete Soma vezetésével. A Fisztory részvevői L. Simon László, Kollár Árpád és Antal Nikolett volt és jelenlegi (társ)elnökök hosszan tárgyaltak a FISZ alakulásáról, sajátos működéséről, fennmaradásáról és céljairól.
A hosszúra nyúlt beszélgetés utolsó perceiben csak a Fortyogó fazék c. antológia szerzői által készített vacsorára tudtunk gondolni. Isteni volt. A hangulat nem ült le a jóllakottság miatt, újra szólt a zene és csalogatott a táncparkett. Cikázva a buli és a büfé között mégis az utóbbinál döntöttem, ugyanis Konkoly Dániel és Urbán Bálint zseniális gitározásukkal emlékezetes hangulatot varázsoltak, így többen is bekapcsolódtunk az éneklésbe.
Az utolsó nap már jöttek a gondolatok, hogy hamarosan vissza kell térni a mindennapokhoz, de ennek ellenére kihasználva a napsütést végre én is kipróbáltam a medencét. Szerencsére nem csak én találtam ezt jó ötletnek. Mire odaértem Smid Róbert és még jó páran már javában élvezték a vizet.
A negyedik napra maradt a legérzékenyítőbb beszélgetés. Károlyi Csaba Nádasdy Ádámmal beszélgetett a szerző fordításairól és a költészetéről. A záró felolvasás már kezdte előcsalogatni a könnyeimet, de meglepően konstatáltam, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Antal Nikolett meghatódva szólalt meg, utalva az előző esti beszélgetésre, hogy ha valamiben megfogható, hogy mi is a FISZ, akkor az EZ. Mellettem Nagy Balázs is küzdött a könnyekkel. Amikor már mosolyogva töröltük a szemeinket, Halász Rita nyugodtsággal fordult hátra, hogy nem csak ő hatódott meg. Körüllengett az egész táborban valami megfoghatatlan, ami teljessé tette a tábort az utolsó napon. Mindezt csak a FISZ csapatának a meglepetése überelte, ugyanis az idén 75. életévét ünneplő Nádasy Ádámot egy hatalmas Snickers-tortávval köszöntötték.
Az ezt követő Szövegpokol méltó záróesemény volt. A szövegek felolvasása után, ameddig a szervezőknek megköszönték a tábort, Keresztes Balázzsal tartottam a frontot a büfében, aki profin csapolta a sört míg én találgattam a különböző fröccsök arányait.
Ezek után a buli felüdülés volt. Az éjszaka sok személyes és tartalmas beszélgetést hozott magával. Ezúttal én is megvártam a napfelkeltét. György Alidával az utolsók között még betettünk egy-két autentikus román számot, majd kevés alvás után reggel elbúcsúzva mindenkitől útnak indultunk Árnikával, Bazsival és Bettivel. Fáradtság helyett mindenkiben nagy a feltöltődés. A „Szokolya, szokj oda!” mondat értelmet nyert számunkra és reményeink szerint jövőre is együtt belakjuk majd a teret.
Fotók: Gondos Mária Magdolna és Szirák Sára
