Midász király fontos dolgokra eszmél rá az éhhalál szélén

Sűrű, sötét erdőbe lépsz be.

A törzsek bölcsek, az odúk némák.

Hirtelen egy csontvázra bukkansz,

a csontvázon búvárruha: szkafander,

mellény, palack, légzőcső.

*

Praktikus megoldás egy teherhajó

legénységének konzervből felraktároznia:

könnyen fogyasztható, nem romlik meg,

ízfokozókban gazdag. A tengeri gyümölcs

már csak hab a tortán, a legénység vissza

tud emlékezni ízekre, illatokra, vegetatív

emlékezetük szárazföldeket teremt,

lakatlan szigeteket meztelen nőkkel,

hasukon szétkent kókuszolajjal.

*

Tekeredik a vasmacska, búvár akar lenni,

tekeredik a búvár, vasmacska akar lenni.

Kapaszkodjon úgy, hogy fontolóra vegyék

az utazást. Hallgasson úgy, hogy

felfigyelhessenek a világítótornyok fohászára.

Mert aki templomba készül, kocsmába

megy, aki kocsmába készül, templomba megy.

Bármihez nyúlok, arannyá változik.

*

Amikor elvették tőlem az utolsó örömömet is

(esténként forró vízben fürödni, kádban

megidézni a magzati állapotot), feldobtam

egy ezüstérmét, és a fejet választottam. Ha írás

lett volna, most dombokon bukfenceznék,

és teli torokból ordítanám a gyermekdalokat.

*

Tegyük fel, én most elkezdek lefele ásni,

ások-ások rétegeken át, a felsőtől az alsó

köpenyig, a külsőtől a belső magig, átvágok

a Föld lángoló szívén, lefele 6372 kilométer,

és máris szabad levegőn vagyok,

szembenézek az új-zélandi nappal.

*

Teherhajó alatt nő a pálma,

a külvárosi konzervgyár lángokban áll.

A legénység éhes és közük sincs

Hemingwayhez, beleik egymást súrolják,

ruháikat leveszik, fűbe harapnak.

*

Alulról szagolni az ibolyát annyit jelent,

mint kővé dermedni egy hegycsúcson.

Szoborként hirdetni a természet

méltóságát, zászlóshajót képzelni

Noé bárkája helyett az Ararát ormain.

*

Arrafele tartunk, ahol a hang az új fény,

a gondolat megreked, és új értelmet kap

a dolgok mélysége. Végtelen cseppekből

áll össze egyetlen egésszé, sosem volt ennyire

közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt.