Mesejáték Mátyásról

Fotó: Balázs Attila

Három székelyföldi színháznál – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín – évek óta fokozottan figyelnek a gyereknézőikre. Mindhárom színháznál évadonként születik egy-egy meseelőadás, amelyeket aztán kicserélnek egymás között. A rendszer jól működik, ennek köszönhetően három minőségi mesejátékot tartalmazó gyerekbérletet tudnak kínálni a kisebb nézőknek, főként a hat-tizenkét éves korosztályt szólítva meg. Ebben az évadban a Figura Moşu-Norbert László Incanto című mesejátékát (rendező Csiki Zsolt), a Csíki Játékszín Gimesi Dóra Hamupipőke (rendező Budaházi Attila), míg az udvarhelyi színház Thuróczy Katalin – Csurulya Csongor Mátyás mesék (rendező Csurulya Csongor) című mesejátékát vitte színre.
Január közepén a Tomcsa Sándor Színház utazott Csíkszeredába, hogy kilenc alkalommal játssza az előadást a csíki gyerekeknek.
Az előadás kiindulópontja a Thuróczy-féle alkotás, ám az alapötletet – hogy egy összeálló történetbe sűrítsenek több, Mátyás királyról szóló mesét, legendát – az udvarhelyi társulat tagjai továbbgondolták, az általuk összegyűjtött történetek is belekerültek a produkcióba.
Öt színész, több apró történet: Mátyás király szerepében Pál Attilát láthatjuk, Holló László Kata, Szűcs-Olcsváry Gellért, Kulcsár-Székely Attila és Vidovenyecz Edina pedig több figurát is alakít. Az alkotók történeteket sorakoztatnak fel az egyszerű, de eszes és igazmondó juhászról, a kapzsi nagygazdáról, a pénzéhes és gyilkos fogadósról, az okos leányról, a hencegő és buta Burkus királyról és annak a lányáról, szolgálókról, akik mind valamilyen kapcsolatba kerülnek Mátyás királlyal.
A színpad előterében Mátyás király festett képmása áll, mintegy jelezve az ifjú nézőknek, kiről is szól majd az előadás. A függöny szétnyitása után rögtön bele is vonják a játékba a képet: az olasz udvari festő épp az ifjú Mátyást örökíti meg, aki egy nagy trónon üldögél égőpiros tróntermében. Maga a trónterem a színpad közepén levő forgószínpadon helyezkedik el. Ennek a díszletelemnek köszönhetően mennek végbe a gyors jelenetváltások, egyszerűsödnek le a helyszínváltozások: hol a trónteremben, hol a mezőn, a fogadóban, erdőben találjuk a szereplőket. Jól kihasználható ugyanakkor a végtelennek tűnő egymást kergetéshez is.
A nézőtér felől megjelenik egy fekete holló. A kicsit bolondos, káricsáló madár Szilágyi Erzsébettől hozott levelet Mátyásnak. Időközben az is kiderül, hogy a madár előszeretettel gyűjtögeti a fényes tárgyakat, jelenleg többek között egy Szilágyi Erzsébettől elcsent gyűrű és egy boszorkánytól ellopott, világító tükör van a birtokában. E tükörbe, ha bárki belenéz, egy napig érteni fogja az állatok nyelvét.
Hiába tud többet másoknál, fiatalnak tartják még a trónra – kesereg az ifjú Mátyás. A tükör azonban más varázslatokra is képes, beletekintve, megmutatja a jövőt. A cserfes Holló bele is néz, ekkor kezdődik el a jól ismert Mátyás-történetek sora. A tulajdonképpeni kerettörténetet jól működően, érthetően tálalják a célközönségnek. A Holló mesélővé válik, a nézőtér hátsó részéből magyarázza, köti össze az egyes jeleneteket.
A jelmezek jól jellemzik az adott figurákat, a királykisasszony gyönyörű ruhában, a juhász a hozzá való kellékekkel – báránybőr kucsmában és juhászbottal – a király palástban és koronával, a szegény leány kötényben és szinte földig érő befont copffal jelenik meg, a katona huszár ruhában. Burkus király például, amikor veszít a fogadáson, fele palástját és egy fél koronát nyújt át, majd a következő történetben a másik felét is elveszíti. A történetfüzér során bontakozik ki Mátyás király jelleme, legendás igazságossága, az, hogy mitől is lett ő a magyarok nagy, híres királya. A gyerekek a legismertebb Mátyás-meséket, mondásokat ismerhették meg ezáltal. A kerettörténethez tér vissza a dramaturgiai szál, a felvillantott jövőmozaikok után egy nap elteltével nem érti már sem Mátyás, sem az udvari festő a Holló beszédét. El is „repül” ez, keresztül a nézőtéren. A király és a festő folytatják ott, ahol abbahagyták a Holló érkezése előtt. Csak Mátyás király – ő sem tudja, miért – cseréli ki a falon lógó címert egy hollót ábrázoló Hunyadi-címerre.
Az előadás sok humorral fűszerezett, nem csak a gyerekek, a felnőttek számára is élvezhető. Az alkotók az arányokat jól megtalálták: több, de kevesebb mese sem „fért” volna bele az előadásba. A pörgő, rövid történetek felfűzésével, a pontos színészi játéknak köszönhetően nem veszít lüktetéséből a produkció, ritmusa igazodik a gyerekek figyelmének fenntartásához, ugyanakkor szépen idézi Mátyás király korát, teremti meg a Mátyás király-mesék hangulatát.


Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Thuróczy Katalin – Csurulya Csongor: Mátyás mesék. Rendező: Csurulya Csongor. Szereplők: Pál Attila, Szűcs-Olcsváry Gellért, László Kata, Kulcsár-Székely Attila, Vidovenyecz Edina. Díszlet és jelmez: Csurulya Csongor és Biró Boglárka m.v., mozgás: Lőrincz József.