Megírni a várakozók történetét – Zágoni Balázs ifjúsági regényének bemutatója

A kronológiát felülírni ér és érdemes. Még egy olyan kötetbemutató alkalmával is, aminek a 15.  Kolozsvári Ünnepi Könyvhét ad színteret. Zágoni Balázs gyermek- és ifjúsági író, a könyvhét második napjának meghívottja önindíttatásból kérte legfrissebb írásának háttérbe helyezését, mivel termékenyebbnek gondolta a tavaly megjelent ifjúsági regényéről szóló beszélgetés lehetőségeit, mint az idén kiadott gyerekkönyvét. Ahogy az újdonság, úgy a szenzációérzet sem hiányzott abból a lendületes párbeszédből, mely a Bánffy-palota Tonitza-termében zajlott, és amelyik A csillag és a százados regényt járta körül. A beszélgetés lendületességét László Zsuzsa írót és a közönség apraját-nagyját egyaránt megcélzó frappáns kérdései, Zágoni Balázs közvetlen válaszai és a lelkes érdeklődők bevonódásai éltették.

Az alig egy hónapja megjelent Irma, a rettenetes, valamint A csillag és a százados is a Móra Könyvkiadó gondozásában jelentek meg, a kettő kapcsolata azonban keletkezésükből kifolyólag is mérvadó. Zágoni Balázs arról számolt be, hogy a kiadó felkérte, hogy csatlakozzon a Már tudok olvasni című sorozatához, melynek a célkorosztálya megközelítőleg a hatéveseké. Eredetileg e megkeresés indította el A csillag és a százados írás- és kutatásfolyamatát, ennek alapjául egy történelmi magyar holokauszthős tettei szolgáltak. Miután az író szerkesztője, Dóka Péter átolvasta a kezdetlegesen „kész” anyagot, arra ösztönözte Zágonit, hogy folytassa még a történetet, hiszen „ebben sokkal több van még” – elevenítette fel szerkesztője szavait a meghívott. A narratíva olyannyira duzzadt, hogy egy ifjúsági nagyregénnyé nőtte ki magát. „Ez volt az első könyv, amelyiknél nem tudtam az elejétől, hogy végül kiknek írok.” – vallotta be. E folyamat közbeni váltás több következménnyel is járt. A terjedelmi gyarapodás mellett a korosztályváltással járó nyelvcsere is kitüntetett figyelmet igényelt, ami a mondatfelépítések átszerkesztésével járt. Az író szerint fontos stílusbeli különbség van aközött, hogy egy adott történet gyermek- vagy ifjúsági irodalomkategória keretei között bontakozik ki. Zágoni hozzátette, a nyelvváltás fokozatosságát és a megfelelő nyelvre való rátalálást saját gyermekeinek érése segítette a leginkább.

Zágoni Balázs több írása is a jövőt feszegeti (A Gömb-duológia), azonban nem a 2025-ben kiadott könyve az első, ami a múlthoz nyúl vissza. A Szamos-parti Hollywood című munkája 2022-ben a Pagony kiadó Abszolút töri sorozatában jelent meg, melynek célja a magyar történelmi események irodalmi ábrázolásának ösztönzése. A csillag és a százados narratíváját egy történelmi magyar holokauszthős, Ocskay László százados ihlette, aki több mint 2500 zsidót mentett meg a második világháború alatt. Az íráselőkészítés szükségelte a forrásmunkák és egyéb holokausztot feldolgozó ifjúsági művek olvasását, ami mindamellett, hogy egy hosszadalmas időszakot ölelt fel, megpróbáló döntéshelyzetekkel is szembesítette az írót. Több forrásanyag is tartalmazott ellentmondásos elemeket, melyek megkívánták a határozottságot a mérlegelés és a döntés terén. Zágoni kiemelte, hogy a feldolgozott történelmi eseménnyel kapcsolatban a narratívalehetőségek nemzetekként eltérően adottak, ami egyszerre bezár és megnyit bizonyos ajtókat az író előtt.

Kutatási mélypontja 2022 karácsonyán érte, amikor úgy érezte, képtelen teljesíteni a megírás feladatát, és abba akarta hagyni a munkát. Egy hét szüneteltetés után döbbent rá arra, hogy túlterheltsége csak súlyosbodna, ha nem folytatná. Maradandó emlékként elevenítette fel az áttörés pontját, amikor azt érezte, hogy „életre keltek a szereplők, és meg tudnak szólalni a karakterek”. Túllendülését és írásfolyamatát is segítette az erdélyi kisebbséglét tapasztalata. Úgy érezte, számára ez egy kapcsolódási pont a történet elnyomottjaival, hiszen az ő generációjának gyerekkori alaptapasztalatot jelentett másként élni, mint a többség. Hasonló mentőövként szolgáltak az „életszagú források”, melyekben elmerülve olyan valós alakokkal találkozhatott, akiknek tettei „rettentően izgalmasak”, ahogy a fiktív részekkel való kiegészítések lehetőségei is.

‍

‍

Ocskay László személye természetének bonyolultságában ragadta meg Zágoni Balázst. A titokban zsidókat mentő százados a náci tábor előtt szimpatizánsként kellett feltüntesse magát, hogy álcáját fenntartsa. „Nagyon izgatott ez a kettőség.” – mesélte az író, aki mellékszereplőként építette be a holokauszthőst művébe. A főhős Dávid a zsidó származású gyerekszemlélő, a keresztény családból való Péter pedig az ő legjobb barátja. A regény kettejük barátságának megpróbáltatását és (újra)tanulását, a második világháború tragédiáiból való felülemelkedés megtalálását, a hőskép megképződését és repedezését, a kapcsolatok újraszerveződését, és a szélsőségek veszélyhelyzeteit tematizálja.

 Zágoni nemcsak a főhősökön, hanem a háttérszereplőkön keresztül is láttatja a valóságot. A különböző társadalmi csoportok egy-egy tagja (például a taxisofőr, az apáca) nem önkényesen beépítettek, ők „a megtalált történetek valós alakjai”, akikkel a forrásmunkákban találkozott az író.. A valósághoz való hűség nemcsak a karakterek történeteire, hanem a budapesti helyszínekre is érvényes. Zágoni regényében minden tér és táv tükrözi a földrajzi igazságot. A legelső változatban egyetlen fiktív helyszín szerepelt, a Viadal utca, ám egy kedves építész barátja kisegítette az írót: az 1944-ben Hitler térre átnevezett Kodály körönd az alkotói elvárásoknak szinte minden szempontját teljesítette, így fikció teljesen kiküszöbölődött a tereket illetően.

László Zsuzsa, a meghívott beszélgetőtársa őszintén osztotta meg belső vacillálását, amit a történet kimenetele ébresztett benne. Elmondása szerint, laikus olvasóként örült a szíve, hogy a történet minden főszereplője túléli a történelmi tragédiát, azonban irodalmi kritikusként felmerült benne ennek meseszerűsége. Zágoni Gáspár Zsuzsa holokauszttúlélővel – aki dramaturgként és szerkesztőként is tevékenykedett – való többhónapos együttműködését mesélte el válaszának előkészítéseként. A megkeresést a hitelesség megerősítésének reménye motiválta, és a találkozások rendkívül meghatározó szerepet játszottak az írás alakulásában. Gáspár Zsuzsa a túlélés kérdése kapcsán azt javasolta Zágoninak,, hogy mivel így is „tele a történet meggyilkoltakkal” (Gáspár Zsuzsa az eufemizmusok kerülésére is intette az írót), írja meg a várakozók történetét.

A csillag és a százados szolgálhat a holokauszt témájának küszöbregényeként. Segíthet párbeszédet nyitni szülő és gyermek között, amit a jelenlévők apraja és nagyja is megerősített. Ez az ifjúsági regény hangot ad az elnyomottaknak; teret ad az abszurdumok és extrém helyzetek felmutatásának; szolidaritásra int, és „saját múltunkkal és felelősségünkkel való szembenézésre” késztet. „Ösztönösen jöttek a fellélegzési pontok. (…) Én nem a témák, hanem a történetek felől írok.” – mondta a meghívott.

Az esti beszélgetés alatt nemcsak a múltról, hanem a jövőről is érdeklődtek a lelkes Zágoni-olvasók. Az író előrebocsátotta, hogy jelenleg egy sci-fin dolgozik, és célja, hogy a Fekete fény egy trilógiává nője ki magát. László Zsuzsa szerint a jövőben és a múltban egyaránt felelősséggel mozgó Zágoni Balázs egy igazi időutazó, de ami állandó írásaiban, az a jelenre való reflektálás.