Levél a Lézengő Ritterhez

Ó, ti, lovatlan lovagok és lovas lovagok és mindenekfelett és mindenekben lézengő ritterek! Óvjon benneteket a Sors, vagy éppen ellenkezőleg, tegyen próbára, gyötörjön meg, mint tette ezt velünk is és mindazokkal, akik előttünk jártak, és nem tanultak sokat a sorscsapásokból.

Valamennyien voltunk, vagy legalábbis nagyon szerettünk volna sehova sem tartozó, de bármikor bárhova kapcsolódni tudó, főként vidám, de gyakran elmerengő, lézengő s kóbor ritterek lenni. Meg főleg nagyon okosak, de aztán, mivel túléltük az éveket, lassan megmutatkozott, hogy az okosság valóban annyi csupán, hogy az ember felismeri, nem tud semmit, és erre mélységes alázattal gondol, mert nem tehet másként.

Mindazoknak, akiknek megadatott az ifjú ritteri létezés, de már kivénültek belőle, azok nosztalgiával elegyes melankóliával gondolnak a szép időkre.

Azok, akik soha ki nem nőhetik a lézengő ritterséget, gondosan takargatni próbálják, hogy erejük nem a régi, és már lassabban megy a kóborlás. Így jártak a következő jó indiánjaink is: Serény Múmia, Nagy Kilometrik és Pavilon 420. Ők most már öregesen és megfontoltan pipáznak, és úgy vélik, emlékezni bírnak, mert az ember sok képessége közül éppen a memóriájára rendkívül büszke. Pedig hosszú idők mellékelt ábrái ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak.

Mit lehet tenni, amikor már nincs mit tenni?

Hát forradalmat, Ritterem! Hasítsatok utat, kifele a gazdatestből, őröljetek elméletet és filozófiát apróra, keverjétek ledöntött szobrok maradékával, adjátok hozzá a rossz vagy túlságosan precízre sikerült rímeket és minden sallangot, amit csak össze tudtok szedni, és a felismerhetetlenségig szétzúzhattok. A világ szép, de ocsmányságoktól terhes, és vizein folyton léket kap az egyensúly és harmónia, egyenlőség és testvériség, és folyton süllyedőben van a szeretet, és a csodálatos és kegyetlen természeten folyton uralkodni akaró ember, ez az állattalan állat.

Bátran előre, Ritterek? Mondanám én, szívesen mondanám, mert így is érzem, hiszen mi mást kívánhatnék, mint azt, hogy haladjatok és gyarapodjatok, és úgy alakítsátok a világot, ahogy az számotokra megfelelő. Csak vannak szavak, amelyeket terhes kimondani, az előre mögött időnként agresszív karlendítések sejlenek fel, és mindent leigázni kívánó tekintetek, régi indulatok, amelyeknek felezési ideje hosszabbnak tetszik az uránénál. De ez talán mégis csak illúzió, és jobb lenne abban hinni, hogy minden, ami rossz, eltűnik egyszer, nyoma sem marad.

¡Viva la revolución! Éljen a Lézengő Ritter!

‍