Legyen jó szándékú veled a tenger!

Morten A. Strøksnes: tengerkönyv. Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről. Fordította: Szöllősi Adrienne. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018.

A címbeli mondattal zárja, mintegy üzenetképp megszületendő gyermekének a norvég újságíró, történész, fotográfus, író tengerkönyv című művét, amely immár a kilencedik a sorban, s amely, a fülszöveg tanúsága szerint, meghozta a szerzőnek a világsikert. A tengerkönyvet nehéz regénynek nevezni – még ha erre is számítottam –, inkább egyfajta útinaplónak, amelyhez Az öreg halász és a tenger szüzséje is szolgálhatott keretként, bár Strøksnes könyvében a grönlandi cápavadászat csak ürügy, hogy egyfajta óceán- és tengerportrét is kínáljon. Az észak-norvégiai Lofoten-szigetcsoport melletti Vestfjordenen hagyományos módszerekkel, gumicsónakon grönlandi cápavadászatra induló hősünk és barátja, Hugó cápavadászatát, ha szigorúan a történetre koncentrálnánk, itt le is zárhatnánk, kevésbé a grönlandi cápáét – Strøksnes könyve egyfajta olvasmányos minienciklopédia, sűrített költészet-, mitológia-, történelem-, ökológia- és biológia-, művelődés- és kultúrtörténet stb., melyből a helyi, Norvégiához köthető tudáshalmaz mellett a Föld tenger- és óceánvilágából is eligazítást kapunk. Ám a tengerkönyv mégis több, mint egyfajta személyre szabott enciklopédia, s ennek a kulcsa Strøksnes nézőpontja: nem az ember, hanem az élővilág, a tengerek és óceánok mélye a főszereplő, megannyi egzotikus, sci-fibe illő lénnyel és a rájuk vonatkozó aprólékos leírásokkal, melyekhez mindig társul valami emberi: történelem, mitológia, irodalom. Amelyből megtudhatjuk, milyen is lehet 1200 kg, félig vak, 7–8 méteres grönlandi cápának lenni, egyidősnek Luther Mártonnal (a grönlandi cápa a Föld leghosszabb ideig élő nagyméretű állata). Amelyből megtudhatjuk, milyen parányi és törékeny is az ember, aki mindössze „10 méter hosszú tápcsatorna”, s minden egyéb, „amire az evolúció során szert tettünk (…), nem más, mint »extra felszerelés«”. Egyszerre szól hát a világűrnél kevésbé ismert tengermélyről, illetve a tengerről magáról és az azt megismerni akaró emberről. Az előbbiről objektív, ám csodálatát nem nélkülöző nyelven, az utóbbiról az emberi természet sötét mélységeit sem elhallgatva. Mert a tengeren mindenki egy kicsit filozófussá válik. Legyen hát velünk jó szándékú a tenger!