.svg)
Árkossy István Az idegen bolygó című festészeti és grafikai kiállítása a Kolozsvári Művészeti Múzeumban volt látható 2026. április 2. és 26. között. Sorozata az ismerős és az idegenség határvidékére invitálja nézőit, egy olyan térbeli kalandra, ahol nincs perspektíva, csupán kollázshatásúan egymás mellé rendezett jelek, jelentések, jelenlétek. Ez az utazás lehetővé teszi legtávolabbi vidékek megközelítését is, olyan égi s földi távlatokat nyit, ahonnan önmagunkra is külső szemmel tekinthetünk.
Konstrukciói a legapróbb részletekig megtervezettek, architekturális kompozíciók, olyan jelentésépítmények, melyek egyszerre hordozzák az ismerősség és az idegenségek jeleit, a képek feloldhatatlan feszültségforrásait. Színek, világok, formák találkoznak és rendeződnek szimbolikus egységekbe, olyan tömör képélményt kínálnak, melyek olvasása igazi kihívás.
Árkossy bolygóközi utazása gyakran hétköznapi kérdéseket, élethelyzeteket, valóságokat tesz láthatóvá, az idegenség különböző stációit, melyek az emberi létezés legalapvetőbb velejárói. Kozmikus az idegenség, ennek felismerése pedig a megismerés feltétele.
Olajfestményei kozmikus háttér előtt zajló emberi játszmák, tűpontosan megszerkesztett, geometrikus fegyelmezettséggel konstruált, erőteljes, tiszta színekből és határozott formákból megalkotott grafikai hatású kompozíciók, melyek nem nélkülözik a figurativitást. A figurativitás azonban nem a felismerhetőséget szolgálja, hanem önmagán túlmutatva, a figurák, jelek és formák ismeretlen rétegei felé visznek. Ismerős alakzatai csupán kiindulópontok, témamegjelölések, melyek gondolati távlatokat nyitnak, beláthatatlan útvesztőket, melyeken elindulhatunk az ismeretlenbe, felvértezve saját idegenségünk tudatával, valamint azzal a felismeréssel, hogy mégiscsak vannak közös pontok, jelek, létezik kollektív emlékezet, melyek lehetővé tehetik a különböző világok találkozását. Játék is ez, színek és formák időnként reményvesztett, máskor élettel teli ritmusokba rendeződő, olykor humorral, iróniával oldott dinamikája. Töredékek vannak. Egymást olykor elfedő, máskor láthatóvá tevő részletek. A harmónia illúzió. De talán van remény valamiféle egyensúly, élhető körülmények, otthonosság megvalósulására. Töredékei egységekbe rendeződve világokat, saját kisbolygókat hoznak létre, melyek egyformán idegenek, holott számtalan közös vonásuk, összefüggésük megfigyelhető, csupán olvasnunk kell megtanulni azokat, akár a csillagképeket.
Ceruza-, tus- és ecsetrajzai emberibb léptékű, fesztelenebb, lendületesebb képi történéseket mutatnak. Ceruzarajzai elsősorban a grafikában rejlő monokróm festőiség mesteri megnyilvánulásai. A festmények által felvetett kérdésekhez kapcsolódva, rajzain is valami hasonló történik, egymástól élesen elkülönülő, gyakran vonalkeretekbe zárt univerzumok bontakoznak ki, monokróm világok, melyek nemcsak a tartalmi részletek gazdagságával, gyakran megfejthetetlen bonyolultságával ejtenek rabul, hanem a monokrómiában rejlő hihetetlen lehetőségek felmutatásával is, az idegenség, az idegenség érzéséből adódó végtelen magány belső dimenzióinak gazdagságával.
Árkossy Isván összetéveszthetetlenül ismerős képeivel úgy járja körül az idegenség kérdéseit, úgy teremt átjárási lehetőséget idegen bolygók és galaxisok közt, hogy ő maga sem szűnik meg idegennek maradni, mégis számtalan lehetőséget kínál a közelítésre, megismerésre.
Árkossy István: Az idegen bolygó. Kolozsvári Művészeti Múzeum, 2026. április 2–26.
