Körömlakk

Boros Viola munkája.

Elrakom a kabátomat. Eltört benne a körömlakk, Sebi átollie-zta, és a hátsó kerekével ráérkezett. Két Ászokot viszek a kosaramban, gördeszkával a hónom alatt; ez elég ahhoz, hogy huligánnak nevezzenek, hogy a kabátom elrakásánál is a kamerákat nézzem. Zavar a szag Betti körömlakkjától. Befogják az orrukat az öregek, azt hiszik, festékszóró, én rongálom a Ligetet, a vöröscsillagot is én fújom fel mindenhová.
Janihoz megyünk, cavemen-ezünk párat a vécé lépcsőjéről. Pózer trükk, de a csajok imádják; a levegőben magad alá csapod a deszkát, aztán ráérkezel.
Sebi hozott egy vöröset a filcek mellé. Meglátod, ma jön meg az ihlet, mondta, csak csattogjunk, amíg süt a nap. Reggel megvolt a Rákos-patak-menti cruise, a szél tolt hátulról, a horizont meg húzott maga felé.
– Menjünk a Ligetbe – mondta Sebi. Elindultunk a Mannához, félúton fedeztem fel a szilánkokat a táskám első zsebében. – Tag-elni akarok, van nálad maszk? – kérdeztem.
Gargalizálok a sörrel, megtörlöm a lakkos filcet. Nem segít a lámpaoszlopon hagyott „kretén”, se az, hogy kezdek berúgni. Nézem a filcet, mennyi beszipuzott alkohol tudná elzárni a Liget emlékeit. A hatodikos iskolapadig süllyedek, amikor kipróbáltam, hogy betépek-e egy padban talált filctől.
A nagyszünetekben jártunk ki Mentost és energiaitalt lopni, én a torna­zsák aljára tuszkoltam őket, Sebinek elég volt a nadrágzseb. Ugyanolyan tavaszi este volt, mint a mostani, amikor a hűtők előtt álltam, és néztem a kamerákat, Sebi meg valahol a combom mögött halászta a Helleket. Megfordultam, és Betti ott állt; csöndes, kövér kislány volt, Sebi nadrágzsebét figyelte.
– Ugye kifizeted?
– Persze – vágta rá Sebi, majd én is, hogy a gumicukrot is a tornazsákomban, Betti mindkettőnk mozdulatát elkapta.
– Nem tudtok átverni. Loptok.
– Nem – mondtam, remélve, hogy eljut a kasszás fülébe is.
Pár nap alatt rákapott az ízére. Úgy megspórolta a büfépénzt, hogy vett magának egy Darkstar lapot, a többit meg rászereltük Sebi sufnijából; függők, csavarok, négy kemény kerék, és máris deszkás csaj lett. Ballagás után megtanultam a caveman-t. Addig röpködtem le a kapujuk előtti lépcsőről, amíg meg nem csókolt.
Sebi nekinyomja a lábát a földúton felpöccintett deszkának, és azt mondja, nem kéne ennyit agyalnom, menjünk fújni, megvan az új ötlet, húzzam meg a sört, és ne használjam seggtartónak a gördeszkát.
– Nem Janihoz megyünk?
– Max később. Kész a minta.
Síkendőn át szívom a cigifüstöt. A lécet egy fának támasztom. Sebi felteszi a takarást, sötét van, a térfigyelőkhöz nem elég, kell a csuklya is. Megrázza a flakont, megnyugtat a csörgés, a fújás hangja, a kendőn átszűrődő vegyszer szaga.
– MSK?
– Mérgeskígyók. Lehetne ez az új nevünk.
– Ez gáz.
– Miért, a Kretén jobb?
– Tudod, hogy…
– Tudom, bocsi. Ugorjunk át hozzám. Koccintunk. Aztán beadom a varialt.
– Zavar a körömlakk.
Bettit nem vették fel elitgimibe, olvasással alapozta meg a magyar szakot. Ő művelt akar lenni, mondta, egy-két session-t kihagy majd, de létezhet deszkás prózaíró, nem, akkor meg ne aggódjak. Egész jó biziket hozott össze az érettségiig, jött is a levél az ELTÉ-től; kedves Betti, bölcsész lettél, légyszi, kíméld meg a falainkat. És onnantól Betti minden falat megkímélt. Olyan üresen hagyta őket, mondtam neki, amilyenné őt tette a bölcsészkar, mire ő, hogy elég kretén dolog tizenkilenc évesen is falakra fújkálni.
Az ágyamon történt. Átjött, vállán egy vigyorgó költős vászontáskával. Vártam, hogy kitegyen egy üveg Jó Palócot, hogy sörözzünk és dugjunk, nekem jó lett volna a bújás is, ha nem mondja, hogy a könyvektől nem fért el a pia, és túl nehéz a táskája ahhoz, hogy deszkával jöjjön. Minek kell mindenhová könyveket hurcolnod, kérdeztem, olvasni akar a buszon, miért buszozol, miért kapargatod a körmöd, miért nem jössz velem fújni egyet legalább?
– Megváltoztam. Céljaim vannak, neked is kellene.
Betárazunk, irány a Kassai, piramisozni kezdünk egy literes Kőbányaival.
– Meddig lesz ez a neved?
– Míg ki nem tag-eltem magamból a kretént.
– Szerinted együtt maradtok?
– Én vele akarok maradni.
Kidobom a táskát a pad melletti kukába, és várom, hogy Sebi beadja a varialt.


Hőgye Ádám 1999-ben született Budapesten. Multimédiás középiskolába járt mozgókép szakon, és most tette le az OKJ-s vizsgát mozgókép- és animációkészítésből. Prózát ír, mást nem, de a mozgóképi szakírás is egyre jobban érdekli.