Kerekes házikó (Részlet a Füvész című regényből)

Márton Árpád: A napszámos

‍
Hogy világosabb legyen, ki is az, akire vártam, el kell mesélnem egy történetet. Ötéves korában a szülei vidékre vitték Gabit, és egész nyáron ott hagyták. Ez az időszak volt számára gyermekkorának egyik csúcspontja. A klasszikus jelenetek, ahogy lányok és fiúk bújócskát játszanak a magas kukoricatáblákban, a fák ágai között megbúvó fiúk, akik kavicsokkal dobálnak meg, mert még nem találták fel más módját annak, hogy kifejezzék, mennyire tetszel nekik, és akiknek hátra volt még néhány évük, hogy fákon élő fajként tengődjenek.

Ebben az időszakban a nagyszülők házában lakott egy unokatestvére is. 12 éves volt és nagymenőnek gondolta magát a fiú. Messzire tekert a bringával. Este, miután a nagyszülők elküldték őket lefeküdni, elmesélte, milyen helyeken járt. Gabi azt hitte, hogy azok a furcsa nevek ismerős dolgokat jelentenek, csak el vannak roncsolva. Mintha valaki messziről kiáltana neked valamit, és te mást értenél. Megígérte Gabinak, hogy magával viszi. A fiú szerette a nagyszülők házának kevésbé feltárt tereit bejárni. Egyik nap felmászott a padlásra, és felfedezett ott egy darázsfészket. Másnap, amikor a nagyszülők délutáni álmukat aludták, a fiú azt mondta Gabinak, hogy akar neki valamit mutatni. Lábujjhegyen átlopóztak a konyhán. Az unokatestvér óvatosan kinyitotta a kamraajtót. Felmásztak a padlásra vezető lépcső első fokaira. Gabi már tudta, mi következik, mert ottléte első napjaiban már felfedezte a doboz Nesquiket. Nem mondott semmit az unokatestvérének, azt remélte, hogy a Nesquik csak egy köztes dolog lesz, amit majd követni fog a nagy felfedés. Elhatározta, hogy csendben marad, ízlelgeti magában az ideges izgalmat, amit átél, és ugyanakkor végignézi, ahogy elővesz egy teáskanalat a zsebéből, hogy megmutassa. Azt mondja neki, hogy takarja el a szemét és tátsa ki a száját. Hallani a doboz fedelét, a levegő megtelik a jellegzetes illattal. A hideg fém megérinti a nyelvét, könnyű és porhanyós anyagot rak le, egy halmot, aminek a teteje, miközben lélegzik, leválik, és a finom por a szájpadlására tapad.

Miután az unokatestvére visszatette a dobozt, kézenfogta, és együtt felmásztak a padlásra, arra a helyre, ahol a nagyszülők megmondták, hogy nincs mit keresniük. Fullasztó meleg volt, és a külső zajok eltorzultak. A padláson több kiterített, dióval megrakott újságpapír volt, egy öreg vasaló és egy nagy láda. A fény két üveglyukon keresztül jött be. Odamentek az első kéményhez, és megkerülték. Azt mondta neki az unokatestvére, nézzen fel. Amolyan száraz, szürke pogácsa volt ott, és fülsüketítő zümmögés jött belőle. Gabi nagyon szeret pszichés tartalmat adni a darázsfészeknek. Azt mondja, hogy valami gonosz varázslatra kész, kuporgó lény jelenlétét érezte ott, hogy a darazsak spirálba rakják fészküket, aminek forgási iránya ellentétes az óramutató járásával, ezért a fészkek tele vannak fekete energiával, jinnel. Valami régi megtagadáshoz kötődő karmikus tévedés élő kifejeződései. Azóta a veszélyt azzal az édesen égető érzéssel társítja a torkában.

Másnap ugyanebben az órában a legközelebbi falu felé tartottak. Gabi beült a bicikli csomagtartójába, és két kézzel kapaszkodott a zsíros ülésbe. Körülbelül három órájuk volt erre a kiruccanásra, mielőtt felébredtek a nagyszülők. Az unokatestvér elmesélte neki, miközben pedálozott az abban az órában szinte üres országúton, hogy felfedezett egy vásárt a falu szélén, és hogy oda mindenképpen el kell vinnie őt is.

A faluba érve poros, aszfaltozatlan utcákon bolyongtak, ahol nem találkoztak más emberekkel, csak néhány szikkadt öregasszonnyal, kapával a vállukon. A hőség végleg leűzte őket a dombokról. Végül, a falu másik végén, egy tölgyesbe vesző réten megtalálták azt a néhány kerekes házikót és egy régi kamion traktorfejét.

Hétköznap volt, úgy tűnt, nincs ott senki. A körhinta láncai tétlenül lógtak. Az unokatestvére megkérdezte, van-e bátorsága odamenni. Ő megmondta neki, hogy jól tenné, ha vigyázna rá, mert ő a kisebb. Kezdettől fogva vonzotta őket a kerekes házikók legfurcsábbika. A festő valószínűleg a majom világűrből való megérkezésének történelmi pillanatát akarta elmesélni, csakhogy ehelyett festett egy eget néhány giccses csillaggal, egy szkafanderbe bújtatott majmot, akinek a hátsó lábai túlságosan elhajlottak, valószínűleg az új bolygó szokatlanul erős gravitációja miatt, és más cirkuszi állatokat, akik mintha mindenképpen meg akarták volna mutatni elképedésüket. Felmentek a lépcsőn és Gabi kopogott az ajtón. Semmi válasz. Gabi unokatestvére úgy döntött, megpróbálja a kilincset.

Nem volt alkalmuk körülnézni, mert tekintetüket azonnal bevonzotta a cigányasszony, aki egy tollakra emlékeztető formákkal telehímzett, vörös selyemtakaróval letakart, nagy ládának tűnő dolgon ült. Mivel félt, Gabi a takarót nézte, csak ritkán mert máshova kalandozni a tekintetével. A nő, akiből vizuálisan csak szoknyája mániákus redőit érzékelte, beszélni kezdett. Először odatette az unokatestvérét, hogy oldjon meg egy lyukas labirintust. A cél az volt, hogy az ezüstszínű fémgolyókat helyezze bele a lyukakba, amik a legtávolabbi lyukhoz vezettek, ami a zöld golyónak volt fenntartva. Aztán a hangja mintha közelebbről jött volna, és azt mondta: – Te nem vagy Gabi. Egy másik lánynak, Dianának kell megjelennie helyetted a nagyvárosban. Övé a szellemed, és akkor fogtok átváltozni, amikor az első női dolgok jelentkeznek. Gabinak úgy tűnt, ahogy a nő beszélt, láthatatlan lepkék kezdték rágni a takaró tollait. Aztán már csak a fejét simogató kezére emlékszik, és valami aranyszálakra, amik a nyaka körül szikráztak.

Már nem emlékszik, hogyan kerültek vissza az országútra. Az unokatestvére gyorsan pedálozott, és izgatottan kiabált, hogy hallja. Láttad, milyen menő tréningfelsője volt? Eredeti Adidas. Fogadni merek, hogy Németből hozta. Nagyon ász volt, fogadni merek, hogy tud néhány trükköt, csak nem volt nálam zsé. Aztán arról kezdett mesélni, hogyan fog pénzt gyűjteni és visszajönni, és megkérni a cigányasszonyt, hogy mutasson meg neki mittudoménmit.

Azon a délutánon gond nélkül megúszták, a nagyszüleik észre sem vették a távollétüket. Gabi unokatestvére a konyhába ment tévét nézni. Ő szorosan a nyomában, mert inni akart egy csésze hideg tejet Nesquikkel. Az unokatestvére megígérte, hogy készít neki egyet, ha megesküszik, hogy befogja a száját a történtekkel kapcsolatban. Inszisztálnia kellett, azt mondta, felnyomja a nagyszülőknél. Emelte a tétet, a tej mellé kért egy szelet süteményt is. Természetesen megkapott mindent, amit kért. Evés-ivás után néhány percet még a konyhában maradt, de semmi nem tetszett neki a képernyőn, ráadásul az unokatestvér túl kaotikusan nyomkodta a távirányítót. Kiment a fürdőszobába, és megcsodálta magát a tükörben. És elképzelte, hogy nézne ki rövid hajjal. (Ezek valószínűleg mind ferdítések, mert Gabinak csak néhány éve van rövid haja. Azelőtt hosszú volt, legalábbis ezt bizonyítja az a pár fotó, ami van neki, és amit lehetőségem volt tanulmányozni egy verseny keretében, aminek a körülményeiről most nem mondanék semmit. Valószínűleg rögtön azután találta ki a legendát, hogy levágatta a haját egy bulin, valahol a belvárosban, ahol egy srác, akiről úgy döntött, hogy tetszeni fog neki, megkérdezte tőle, hogy mindig is ilyen volt-e a haja. A legenda szerint a transzferre élete második menstruációs ciklusa után, tizenhárom éves korában került sor. Diana frizuráját öltötte magára, amit, állítása szerint, akkoriban folyton megálmodott. A saját arcával voltak összefüggésben ezek az álmok, ahogy visszatükröződött azon a nyári délutánon a nagyszülők fürdőszobai tükrében.)

HORVÁTH BENJI fordítása

‍

Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban, jelenleg családjával ott él. Több fontos díj kitüntettetje, öt verseskötet és két regény szerzője, magyar és angol irodalmat fordít román nyelvre.