.svg)
Mit keresel, anyám, mit keresel,mégis mit a szememen átnézve,az ágyról lecsúszva, megkötözve,mit keresel, amikor a kórházbajövök hozzád, és ki akarsz szolgálni,mintha tényleg hazaérkeznék,mit keresel a folyosón elrévedezve,amikor egy lepedővel támláhozrögzítelek, hogy le ne bukj a lejtőn,és végre tolom kifelé a székedet,mit keresel a fényben, mit kereselbokrokhoz, fák árnyékába érve,a szökőkút teknőseit figyelve,mit keresel, amikor megkérdezem,ez az egész hogy történhetett.
Mit kerestél, mondd, mit kerestéla gondosan gyűjtögetett újságoklapjait összegyűrve és lenyomvasorban a mélybe, mégis mit kerestél,hogy aztán állt a víz a vécében,és mit kerestél a hideg nappalikövén fekve, mielőtt behoztak ideelgémberedve, nyelved azóta isszürke, és nem tudom tisztáramosni a műfogsorod, mit kerestéla kihűlt csempén otthon, az asztalmögé esve, ahol megtaláltalak,miután szádba tömted a kályhábólkikapart, elszenesedett darabokat,befeketítve minden szavad.
Megjelent a Helikon 2021/6-os lapszámában.
