In the CONCRETE

Szentes Zágon grafikus, képzőművész New Yorkban és San Franciscóban készült fotósorozata egy, a tértől sújtott tapasztalat, melynek során a kinti és benti valóság betonba öntött, olykor falra festett részleteit veszi górcső alá. A most kiállított fotómunkák két egymást követő évben, 2018-ban és 2019-ben történt utazás vizuális lenyomatai, egy olyan urbánus képi anyag, melyről úgy is nyilatkozhatnék, hogy szervezőelve és ereje a beton: az a matéria, mely a római Pantheon kupolájának szerkezetében is megjelent már, és azóta is alakítja épített környezetünket. Szentes Zágon fotómunkái mérnöki precizitással rögzítik a beton közt és a betonnal való együttélés lehetőségeit, alternatíváit.

A beton által uralmunk alá vontuk, megszelídítettük a természetet. Nemcsak az épületeink, óvó struktúráink alapja, hanem a modern fejlődés fundamentuma, mely millióknak nyújt védelmet a természet szeszélyeivel szemben: formába önti a mindennapok tereit, miközben lépcsősíti egyenes ívű gondolatainkat, erkélyesíti beszűkült látásmódunkat, és parkolópályára állítja a pillanat hevületében fellángoló érzelmeinket. „Welcome home” – látjuk rögtön az első képkockák egyikén –, itt lehorgonyozhatsz, a szögletek merevségében akad számodra is egy hely. A képeken feltűnik ugyan egy-két „aszfaltbetyár”, de elsődleges szerep nem magának az ember bemutatásának jut, hanem az emberi tevékenység nyomán kialakult geometrikus, jól szervezett formavilágnak. Valahol ott lüktet, dübörög a város, de zsivalyát elnyomják a tökéletesre merevített pillanatfelvételek. Ilyen értelemben egy valódi Urbex projektről is beszélhetünk, a fotós nem csak turista, hanem egy urban explorer, felfedező, aki hidak alá bújik, bepillant sikátorok tátongó mélyébe, és amikor tekintetét az égnek emeli, lencséje akkor is kábeleket, huzalokat, dróttal fércelt eget rögzít.

Ennek a képnek része és velejárója a nyelvi tájkép is, az a mód, ahogyan a hivatalos, adminisztratív szervek, a kereskedők, vagy éppenséggel a város peremén, a félillegalitásban élők „szólnak” az utca emberéhez. Így a térről és időről szóló fotómesék hálójába ezúttal különös hangsúllyal szövődik az utca művészete, a street art gyakorlatokat, jeleket és vizuális jelrendszereket dokumentáló képkockákon keresztül. A vizualitással és a nyelviséggel egyaránt szoros kapcsolatot ápoló művész az angolból kölcsönzött leleményes szófordulattal élve (‘In the Concrete’ ≈ 1. a valóságban, a gyakorlatban ≈ 2. be­ton, a betonban) mutatja be az aluljárók, hidak és lakónegyedek graffitizett, stencilezett, falragasztott áramlását. Az élő, folyamatosan átalakulóban lévő kommunikációs felületek révén nem csak a város birtokbavétele, megszemélyesítése zajlik, de a többnyelvű üzenetek között és a többségi angol mellett kirajzolódik egy erős latino (latin-amerikai – szerk. megj.) közösség érezhető jelenléte is.

Szentes Zágon különleges érzékenységgel nyúl az urbanisztikai fejlődés lenyomatainak megörökítéséhez, pontosan kalkulál, kattint és hoz létre egy új absztrakciós minőséget. Thomaz Farkas, a modern fotográfia egyik legnagyszerűbb képviselőjeként számontartott magyar származású brazil fotográfusnak az ötvenes évek végéről van egy jelentős fotósorozata, amelyben Oscar Niemeyer projektjét, az utópisztikus Brazíliaváros felépítését örökítette meg, a beton ünneplését. Mindeközben Szentes Zágon fotómunkáin azt is megfigyelhetjük, ahogyan a természet kiszakít vagy gyakorlatiasan visszavesz magának egy-egy valóság(os)-(beton)szeletet. Így figyelmünk önkéntelenül is arra irányul, hogy a betondzsungelben hogyan szervezzük tovább fenntartható módon az épített örökség és a természet viszonyrendszerét. Ami kialakult e térben, az egy fúzió, egy mutáció, a vas, az acél, a cement együttélése a megmaradt növényzettel, mely szintén küldi néma jeleit.

Jelek értőknek és olvasóknak, a konkrét valóság és a szubjektív belső idő finom határmezsgyéjén. Végül pedig hadd zárjam egy Bartis Attila-idézettel, aki fotográfusként évtizedek óta kutatja, hogy mit jelent egy fénykép, íróként pedig azt, hogy miként lehetne szavakkal megragadni a fénykép mibenlétét: „Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek.”

A kiállításon elhangzott megnyitóbeszéd rövidített, szerkesztett változata.

Szentes Zágon: In the CONCRETE. Korunk Stúdiógaléria, Kolozsvár, 2021.

‍