Homokvár a népek tengerének partján

Vajna Ádám: egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf? Scolar, Budapest, 2022.

Az ironikus kötetcím példázza Vajna történelemfelfogását: a dokumentálható tények zsarnokságáról próbálja lerántani a leplet. Versnyelve allegorikus, szerepjátékaival illusztrálja, ahogyan a privát és a közösségi emlékezet konstansan egymásnak feszül, ez pedig egyszerre teszi lehetetlenné, mégis szükségessé a múlt elbeszélését. Mert legyen történelmi, költészeti vagy akár szerelmi, „a forradalom rendezhetetlen: örökké ugyanaz a körbetopogás”.

Négy ciklusra tagolódik a kötet. Az első, a magyar jakobinus, Ady politikai lírájával lép párbeszédbe. Olyan verscímek, mint történelem, politika vagy költészet, szemérmetlenül jelölik ki a szerzői szándékot. Történelmi látlelet, amelyen átüt: a közélet minden korban tocsogott a zsírszalonnától.

A juhász szamáron ciklusban közelképek felé fordul. Urbánus pillanatképek, tárgyilagos leírások, melyeket néhol egy-egy szubjektív jegyzetszerű szöveg tör meg – ezek a kötetben rendre visszatérnek. Ezáltal becsorognak csetlő-botló ügyek a nemzeti narratívába, nyomot hagyva rajta.

A harmadik, Óda című ciklusban visszakerül az első kötet címére az ékezet, és József Attilát is megidézve a szerelmi líra nehézségeivel számol el. Továbbra is a polifónia a szervezőelv. Egyszerre parodizál, miközben kísérletet tesz érvényes megszólalásra a szerelmi költészet nyelvén.

A záró ciklus, A költő epilógusa Babits költői kérdéseit teszi fel újra: mi a szerepe, a jelentősége, a tétje napjainkban a versnek, honnan inspirálódik és kihez szól?

A kötet számos forrásból merítkezik: mémes, zenei, irodalmi (Szőcs Géza, Szálinger, Térey), filmes, történelmi, politikai, illetve egyéb kulturális utalások ötvözve a visszahúzódó autoreferencialitást, komplex jelentésmezőt hoznak létre.

A borítón a félkész homokvár parádésan illusztrálja a történelem mulandóságát, hiába épít homokvárakat magának egy-egy nemzet, azokat előbb-utóbb úgyis elmossa a népek tengere.

‍