.svg)
A József Attila-díjas magyar író, újságíró, Cserna-Szabó András a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretein belül a Bulgakov Kávéház vendége volt június 5-én. Kinizsi Zoltán beszélgetett vele a tavaly megjelent Extra Dry című regénye kapcsán, majd egyre inkább egy kötetlen, kissé kaotikus beszélgetéssé alakult át az eszmecsere.
A regény címével kapcsolatban kiderült, hogy az író, Petri György Demi sec című verséből is inspirálódott, ami szerinte nagyon szépen leírja az egész Kádár-rendszert, és ha a költő verse ezt a címet kapta, ehhez képest az ő regénye igazán „Extra Dry”. Eredeti elképzelése szerint Hungaria Extra Dry lett volna a címe, mert ez a három szó együttese szépen reprezentálja Magyarországot, és a regény atmoszféráját is: kesernyés, száraz. Miután azonban beleolvastak a regénybe, a Hungaria pezsgőgyár munkatársai nem adták a márka nevét ehhez a projekthez.
A beszélgetés a karakterek és terek felé irányult ezután. Cserna-Szabó András elárulta, hogy egy térrel csak akkor tud igazán dolgozni, ha személyes érzelmi kötődés fűzi hozzá. Így volt Nápollyal, hisz a csendes családi házban felnőve, az erdő mellett, megszerette, ha zaj, kosz és bűz van valahol. Szereplőit meg azért gyilkolja meg folyton, mert, mint mondta, „hihetetlenül sötét lelke van”, ez pedig a humoros és jó hangulatú beszélgetésben is tökéletesen kirajzolódott. Az Extra Dry főszereplőjének, Aladárnak egyik fontos ismérve, hogy nagyon átlagos, nem kommunikál a környezetével, csak fizikailag van jelen, és egy ilyen karaktert helyezett bele valami újba. Ezt a problémát társadalmi szinten is kifejezi az író, miszerint az a jó, ha az ember üres, és ebben az ürességben felveszi a „jó fogyasztó” szerepét. Miközben megjelöli a kocsmát, mint az utolsó teret, ami lehetőséget ad kommunikációra, azt is kifejti, hogy már ezeken a helyeken is egyre kevesebb lehetőség adódik erre, a hangos popzene és focimeccsek miatt. Gyakorlatilag Aladár, a dadogó hivatalnok, a regény főhőse, felébred az ürességből, és rájön, hogy elveszítette minden kapcsolatát.
Egy másik kérdés kapcsán felmerül, hogy Cserna-Szabó András folyamatos átírásokban van, mert mindig kérdésekkel marad más könyvek karaktereivel kapcsolatban, és a sajátjainak éli meg őket. Általában ezekben az átírásokban a karaktereket utoléri a halál, mint mondja „Hol van megírva, hogy csak a saját karaktereinket gyilkolhatjuk meg?”, hiszen a korszak, amiben felnőtt, azt eredményezte, hogy minden szöveggel lehet bármit csinálni, ilyen a posztmodern.
Az író szerint az nagyon béna, ha valaki a saját könyvét elemzi, ezért szívesen tért ki különböző személyes történetekre. A kisebb kitérőkben megtudhattuk, hogy akartak eladni egy sírhelyet a még élő apjának, vagy hogy egyszer milyen helyzetben kérdezték meg tőle: „Te meg ki a fasz vagy , Zsuzsi-fiú? ” A kellemes és humoros beszélgetést telefoncsörgésen és egy anyuka konkrét telefonbeszélgetésén kívül pedig semmi sem zavarta meg.
