.svg)
Remetei Ferenc: Különös emberek. Gyergyóremete, 2024.
Különleges könyvvel állunk szemben. A Remetei Ferenc írói álnév mögött egy ferences szerzetes, Puskás Ferenc P. Hugolin rejtőzik. Szerzetesi, papi hivatása mellett a szépirodalom terén is tevékenykedett: novellákat, kisregényeket, színműveket írt. A két világháború között, a második világháború végégig írásainak egy része megjelent a Hírnök, a Katolikus Naptár és a Vasárnap hasábjain. A kommunista diktatúra alatt nem publikálhatott, ez azonban nem tántorította őt el az alkotástól. Életművét, megjelent és kéziratban fennmaradt írásainak kutatását és kiadását szülőfaluja, Gyergyóremete és a Ferences Erdélyi Rendtartomány karolta fel. Egy korábbi novellagyűjtemény után kisregényeiből válogattak be négyet ebbe a kötetbe, melynek folytatása is várható a jövőben.
A Különös emberek történetei az 1930-as, 1940-es években keletkeztek, egyszerre mutatva hasonlóságot és különbözést a korabeli székely írók prózájához képest. A népi íz, a székely falu értékrendje és annak változása, az egyes írások ábeles hangja Tamásit idézi; helyszínei, bár általánosnak tekinthetők, jelöletlenségükben is rávetülnek a szerző szűkebb pátriájának egyes pontjaira – aki ugyanennek a tájnak a szülötte, az minden bizonnyal ezeknek a jól ismert tereknek díszletei elé vetítve látja az eseményeket. Különbözősége vagy inkább többlete a szerző sajátos helyzetéből, életszemléletéből fakad, egy olyan világba nyújtva bepillantást, amelyről, zártságából fakadóan, kevés tudással rendelkezünk, egyúttal magának a korszaknak is egy új aspektusát, mozaikdarabját adja. Hősei mások által hol csodabogárnak, hol szentnek tartott „különös emberek”, akik cselekvő szeretettel, hittel és tanúságtétellel próbálják maguk körül jobbá tenni a világot, miközben csendben hordozzák fájdalmaikat, kételyeiket. A vallás hangsúlyos jelenléte nem jelenti azt, hogy csak magasztos és fájdalmas hangvételre számíthatunk, ellenkezőleg, van benne humor, kedély is bőven. Stílusa olvasmányos és (főként ilyentájt) az ember szíve mellé jólesően simuló – talán nem messzire kiemelkedő csúcsa annak az irodalmi vonulatnak, amelyhez tartozik, de mindenképpen egyedi színfoltja tarka valóságunknak és felfedezésre méltó, megbecsülendő helyi érték.
