Felszabadító feszültségek

társművészetek

artefaktum

Orth István Nagyszebenben élő képzőművésznek nagyszabású tárlata volt látható Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban január 22. és február 19. között. A kiállítás széles rálátást biztosított a művész alkotásaira. Az alapos válogatás a gyakran monumentális hatású olajfestmények mellett kitér Orth István grafikai munkásságára is. A rézkarcok, linómetszetek, litográfiák, tusrajzok, valamint a vegyes technikákkal készült grafikák nemcsak egy sokoldalú, nagy technikai tudású alkotót mutatnak, hanem a különböző műfajok, technikák, kifejezésmódok közti átjárásokat, fordításokat is érzékelhetővé teszik.
A kiállítás ugyanakkor látni engedi a legtöbb olyan témát, motívumot is, melyek Orth művészetében meghatározóak. Bár a művészetében kevéssé jártas szemlélő számára az a komplex jelképrendszer, az ikonográfiai előzmények és megfelelések nem feltétlenül lepleződnek le, jellegzetes megoldásai, a kézjegyét jelentő színhasználata, formái egy olyan légkört teremtenek, melyek sejteni engedik ennek a nagyon megmunkált, koncentrált, ezzel egyidőben elegánsan dekoratív világnak a fennköltségét, emelkedettségét, szimbolikus jellegét.
A bibliai, mitológiai, történelmi motívumok, alakok valamint saját környezetének tudatosan kiemelt tárgyai alapvető hozzátartozói Orth István művészetének. Úgy állít emléket a múltnak, alkotásait úgy gyökerezteti valamiféle közös kulturális hagyományba, hogy vizuálisan erőteljesen át is formálja azt. Izgalmas feszültséget sikerül így létrehoznia, fenntartania. Restaurátori pontosságával, szakmai precizitásával úgy teremt valami egészen újat, hogy a legapróbb részletekig ragaszkodik valami régihez. Úgy hoz jelenbe számára és mindannyiunk számára is jelentős alakokat, szenteket, mitológiai szereplőket, történelmünk nagyjait, úgy ruházza fel őket a művészet történetéből ismert attribútumaikkal, hogy közben el is távolodik tőlük, bizonyos értelemben személyteleníti őket arctalanságukkal, a gyakran sematikus ábrázolásmóddal. A múlt, a kulturális környezet kötőanyaga művészetének – talán ezzel magyarázható műveinek ünnepélyes emelkedettsége, amely azonban nem zárja ki a játékosságot vagy a hétköznapi tartalmak megjelenítését.
Szent és profán tartalmak úgy egészítik ki egymást Orth István alkotásaiban, hogy mindvégig sikerül megtartania azok egyensúlyát. A kompozíciók feszességét, a részletek kidolgozottságát színeivel, lendületes vonalaival lazítja, súlyos tartalmait a letisztultan tömör kifejezésmód teszi emészthetővé, a pátoszt a játékos formai megoldások oldják. Könnyedén jár-kel tartalmai (és technikái) között, könnyedén teremt egyensúlyt a legváratlanabb helyzetekben is.