Felezőszonettek (Versek)

A mosoly

‍

A rendőrségi kihallgatószoba örökké

nyitott ajtaja előtt egy örökké-rendőr ül

Neki kell nyugtalankodnia az elővezetett

miatt Bár az ablakon örökre-rácsok vannak

A vádlott is nyugodt lehet hiszen nem követett

el semmit Mosolyog Josef K.-ra aki belép

a nyitottságból S megforgatja szívében a kést

A belépő megforgatja nyitott szívében a

kést Josef K. el sem mosolyodik közben Hiszen

nyugodt Nyilván bűnös ha semmit sem követett el

Az ablakon örökké rozsdás vasrácsok vannak

Nem az elővezetett miatt nyugtalankodnak

Az örökké nyitott ajtó előtt egy rendőr ül

A kihallgatószoba földjén megalvadt homály

‍

Pisztoly-groteszk

‍

A pisztolyban véres töltény Ennek legalább van

értelme gondolta De nem kapaszkodott érte

Az éjszakában történnek ilyen dolgok Mikor

az ember nem tudja eldönteni álmodik-e

vagy félálomban ennyire hülye Csak aztán hogy

kikel az ágyából és látja a lepedője

merő vér tűnődik el töltényen és pisztolyon

Merő vér tűnődik el töltényen pisztolyon Az

ágyából kikelve azon kell rágódnia hogy

félálomban ennyire hülye vagy mégiscsak az

álom döntése hogy az ember öl vagy öletik

Az éjszakában bármilyen dolgok megtörténnek

s hiába kapaszkodik utánuk az értelem

Legfeljebb a véres pisztolyban a vaktöltények

Pódiumon

‍

Róla beszélnek de nem érti Inkább tűnődik

azon mikor érdekelte utoljára az hogy

ki mit gondol róla Mit mond S mi a véleménye

Így hát még keserűség sem volt benne amikor

rájött hogy már ő maga sem érdekes magának

Közben beszélnek róla s továbbra sem érdekli

Ideje végső soron nélküle is eltelik

Az idő végső soron nélküle telik Hogy mit

beszélnek róla változatlanul nem érdekli

Mióta magának sem érdekes létezése

már a keserűség sem hatja át kellemesen

Rájött nincs érvényes véleménye róla talán

senkinek Utoljára a tűnődéseiről

akart beszélni Nem értették S nem hallgatták meg