Fecskefészek

1.Egymás mellett fekszenek és cigarettáznak az ágyban.
A szeretkezés utáni percek mindig olyan lusták, gondolja a lány, tetszik neki ez a semmittevő heverészés egy kedd estén. Mikor jön a srác, kérdezi a fiú, kusza kézmozdulatokat téve a lány hajában. Csak annyit mondtam neki, hogy kilenc előtt jöjjön. Te, babám, és a lány már tudja, hogy valami kéréssel fog előállni, mert mindig csak olyankor szólítja így, azt lehet, hogy nem jön be az ajtón? De miért? Csak nem szeretném. Ő egy régi barátom, nem fogom kizárni a lakásból, a lány felül, és egészen elszomorodik.Az egy dolog, hogy a fiú sosem vállalja fel, hogy a szeretője, de hogy még az ő ismerőse előtt is titkolni akarja, az több a soknál. Addig lemegyek cigizni, vagy elbújok a fürdőszobában, vagy nem tudom. Rendben. Ne haragudj, a fiú a felhúzott combjához dörgölőzik, a lány hagyja. Inkább nem kérdezek semmit. Csak nem bírnám ki, ha más is lenne a szobádban.
A lány felvonja a szemöldökét. Ezt most nem értem. Tudod, amit mondtam. Hogy nekem ez egy biztonsági menedékhely. Nem bírnám elviselni, ha valaki megtörné a szoba zártságát. Safe space, mormolja a lány. Mi? Semmi, rázza a fejét, és elnyomja a cigarettát, és hozzásimul. Így már értem. 2.
Egymás mellett fekszenek és cigarettáznak az ágyban.
A fiú gondolataiba mélyedve fél karjával átöleli a lányt, közben híreket olvas, jólesik neki a meleg test érintése. Keressünk valami jó játékot, szólal meg végül, és görgeti a telefonján az alkalmazásokat. Basszus, van Honfoglaló, visít fel a lány, honfoglalózzunk! Mi legyen a felhasználónevünk, kérdezi a fiú, de már el is kezdi beírni a saját nevét. Miért pont a te neved lesz, fel sem merül, hogy én is benne legyek? Ez az én telefonom, tesó, vigyorog a lányra. Na jó. De nézd már, a te nevedet nem fogadja el. Jó, akkor megpróbáljuk a tiéddel. Túl sok játékost hívnak úgy, mint téged, vihog a lány, és boldogan nézi a saját keresztnevét. Na figyelj, fészkelődik a fiú, és a szemével lassan felfedezi a játékvárost, most az lesz, hogy ezt elszívom, és utána ledarjuk őket, jó? Nincs is olyan szó, hogy ledarjuk. De azért tetszik. Akkor jó. Nézd, lehet választani állandó megyét, és ösztönösen rábök Baranyára. De legyen inkább Vas megye, követeli a lány a jogait. Rólad neveztük el a karaktert, a megye hadd legyen az enyém. Jó, ebben igazad van. Te lettél az ember, én leszek a hely, jelenti ki a fiú. Rendben, hajtja a vállára a fejét a lány, és elnyomja a cigarettát. Nem úgy volt, hogy én vagyok a menedékhely, és ő az ember, aki meghúzódik benne, gondolja. És egyébként is milyen viszony ez, hogy ő helyként aposztrofál engem. Nem is szereplő vagyok az életében, hanem helyszín. A saját lakásommá váltam. Magam vagyok a Fecske utca 53.De végül is tetszik neki a fecskeség gondolata. Ő is csak akkor repül el, ha már nagyon fázik.

3. Egymás mellett fekszenek és cigarettáznak az ágyban. Azon a fotón, a fiú az állával a falon lévő fényképre mutat, te vagy, ugye? Igen, mondtam. És teljesen meztelen vagy rajta, nem? Igen, a lány feltámasztja a fejét, most mindketten a fotót nézik. A képen egy elmosódott, fekete női sziluettet ölel körbe az ellenfényes fehér háttér. És úgy állsz, hogy a két kezedet a tarkódra teszed… és előredöntöd a melled, a fiú hunyorogva próbálja kibogozni a képet, a csípődet pedig elcsavarod kicsit. És az egész oldalról van fotózva. Pontosan. Nézd meg, a fiú előrenyújtja a kezét, lassan végigvezeti mutatóujját a képen, szóval ott van a nyakad, alatta a melled, a lány behunyja a szemét, hallgatja, ahogy a fiú az egész testét végigsimogatja a fotón, és a kép szélén, ahol a könyöködet fölemeled… ott mögötte van az árnyékod jobbra.
A lány szeme kipattan, gyorsan megkeresi a szóban forgó árnyékot. Jé, tényleg… eddig észre se vettem, most mindketten a lány megkétszerezett formáját nézik. Így már két C-be hajló, párhuzamos fekete nőalak látszik a képen. Ahol a lány árnyéka megjelenik, oldalt véget ér a fehér háttér, a karja és a feneke félig már kinyúlik a fehér felületből és átolvad a sötét keretbe. És az tetszik a legjobban, folytatja a fiú, hogy látod azt a kis fehér foltot, ami jobboldalt bekúszik a képbe? Ahogy a te árnyékod kibontakozik a fekete szegélyből, és jobbra van egy fehér folt, ami elválasztja a sötétséget meg a derekadat. Látom, a lány egyszerre fürkészi a képet és a fiú arcát. Az a kedvencem.
Percekig kuszálják a tekintetükkel a fehér foltot. Nem adod nekem azt a képet, kérdezi a fiú, épp akkor, amikor a lány elnyomja a cigarettát. Dehogynem, a lány mosolyog.

4.
Egymás mellett fekszenek és cigarettáznak az ágyban.
A fiú megint a Pink Floydot élvezi, cikáznak a fejében a zenetörténeti legendák és a zeneelméleti monológok. Kapkodva mérlegel, hogy melyiket volna érdemes először elmondani. Tudod, hogy miről szól a Wish You Were Here, kérdezi végül. Nem, te vagy a szakértő. Na, akkor egy kis Pink Floyd-történelem következik, a fiú nyögve elhelyezkedik a párnán, és a lány meztelen derekán nyugtatja a kezét. Szóval az volt, hogy 1965-ben Syd Barrett megalapította a zenekart, ő volt a gitáros, és hát ő elég kemény arc volt, konkrétan napi egy LSD-n élt, ami nagyjából azt jelenti, hogy nem volt józan pillanata. Eddig gyönyörű történet, jegyzi meg a lány. Az hát, na de figyelj. Szóval volt olyan, hogy bevonult a Syd Barrett a stúdióba, és tíz percen keresztül pengetett egyetlen hangot a gitárján, tehát hogy ezt csinálta egy csomó ideig, hogy DINN DINN DINN DINN DINN… Ssss, vannak szomszédaim is, szól rá a lány. Bocs. Na, szóval hogy ő eléggé készen volt, és ott volt mellette Roger Waters. És mivel Syd Barrett volt a frontember, ezért ő mindig csak második lehetett mellette, és mikor ennyire kikészült, akkor rájött, hogy most kell lépni és kitúrni Barrettet, ehhez meg nyilván szerezni kellett egy másik szólógitárost. És akkor megtalálta David Gilmourt, aki minden zenei képzettség nélkül, csak úgy érzésből olyat lenyomott nekik, hogy tudták, hogy ezentúl ő lesz a csapat lelke.
Ezeket a képzettség nélküli művészekről szóló sztorikat csak egy bölcsész tudja komolyan venni, gondolja közben a lány, de azért figyel. Fel is vették David Gilmourt, és onnantól kezdve tényleg a Roger Waters lett a főnök, mert a legfontosabb embert ő hozta a csapatba. Syd Barrett egy idő után ki is szállt, és aztán az történt, hogy az évek alatt Roger Waters teljesen kiégett, nem volt semmi ihlete, nem tudott dalt írni. Aztán később kijött a Wish You Were Here albuma a Pink Floydnak, és azon van ugye a Wish You Were Here, a szám, és érted, arról mindenki azt hiszi, hogy egy nővel való kapcsolatról szól, holott ezt Syd Barretthez írta Roger Waters. Ez mennyire édes, állapítja meg a lány, és elnyomja a cigarettát. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még Roger Watershez fogom hasonlítani magam, ez jár a fejében. A fiúra néz. A fiú egyébként még mindig beszél, de a lány most már nem figyel, arra gondol, hogy a fiú vajon külsőre hasonlít-e Syd Barretthez.

5.
Egymás mellett fekszenek és cigarettáznak az ágyban. Figyelj, szólal meg a fiú, és nem veszi le a szemét a fal sarkában kiszemelt pontról. Mi az, kérdezi a lány, és ráemeli a tekintetét. Te figyelj. Hogyha bármelyik korban, bármelyik országban élhetnél, kezdi a fiú, és itt már tudni lehet, hogy nemsokára halálosan belendül, és szükségtelen, de szórakoztató részletességgel teszi fel az eredeti kérdést, de tényleg bárhol, és bármelyik társadalmi osztály tagja lehetnél, tehát például az ókori Rómában lehetsz patrícius is meg plebejus is, meg lehetsz férfi is, meg nő is, szóval akkor mit választanál? Én elsősorban spártai nő szeretnék lenni, jelenti ki a lány habozás nélkül, voltaképpen egy spártai nő határozottságával, és már el sem gondolkozik azon, hogy a fiúnak hogy jutnak eszébe ilyen indokolatlan kérdések. Hú, az király. Ja, szerintem is. De halálra vernének meg erőszakolnának. Van ilyen.
Pillanatnyi csend áll be, a lánynak az jár a fejében, hogy milyen reprezentatív választ adott erre a váratlan kérdésre, a fiú meg arra gondol, ahogy a lányt megerőszakolják. Meg századfordulós orosz arisztokrata is lennék, teszi hozzá a lány. Melyik század, a fiú felkönyököl, a tizenkilenc-huszadik? Persze. Szeretem Tolsztojt. De figyelj, ez akkor érdekes. Micsoda, és most már a lány is felkönyököl, és a lendületben összeér az orruk a hamutartó fölött. Hogy én pont azt akartam mondani, hogy én meg századfordulós osztrák arisztokrata lennék. És hogy milyen érdekes, hogy ha belegondolsz, akár találkozhattunk is volna. Tényleg érdekes, bólogat a lány. Ugyanazokban a körökben mozognánk. Simán össze is jöhettünk volna. Hm, bólogat tovább a lány, és elnyomja a cigarettát, és gondolatban felveszi Kitty Scserbackaja ruháját. Pár év meg pár kilométer.

6. Egymás mellett fekszenek és cigarettáznak az ágyban.
A szeretkezés utáni percek mindig olyan bizonytalanok, gondolja a lány, egymás szemébe néznek, komoly képet vágnak, simogatják egymást, fogalmuk sincs, mi jár a másik fejében. Figyelj, és a lány a nevén szólítja a fiút, furcsa a neve a szájában, idegen és megközelíthetetlen ízű. Mi az? Ez így nem lesz jó. Miért, a fiú hátrébb húzódik, nyugodtan néz a lány arcába. Mert amikor én azt mondom, hogy szeretlek, az mást jelent, mint amikor te mondod.
Pár másodpercnyi csend. Kifújják a füstöt, az ágyneműhuzat mintáját bogozzák. Ja, tudom, mondja a fiú végül egészen higgadtan. Tudom, hogy tudod. Elég nyilvánvaló. Mi másért várnék rád másfél órát az éjszaka közepén, harmincnyolc fokos lázzal. Ne haragudj, hogy ilyen vagyok. Én nem haragszom, és megint kimondja a nevét, de ez így nem lesz jó. Ez így megalázó, megint egy keresztnév, próbálja minél többször használni, jólesik újra és újra kiejteni ezt a nevet, jólesik egyre ismerősebbnek érezni, nekem ez a szerep nem kell, én nem egy hely vagyok. Ne haragudj. Szeretlek. Persze, hogy szeretsz. Megetetlek és megsimogatlak. A macskák is ezért szeretik az embereket.
A lány elnyomja a cigarettát és ingerülten feláll az ágyról, magára engedi a hideg zuhanyt, már három napja nem megy lejjebb a láza.
Elzárja a vizet, saját kipirult arcát nézi a tükörben. Szóval ez történik, ha egy macska bejut a fecskefészekbe, mondja magának hangosan, és az ajkába harap.

1.Egymással szemben ülnek és cigarettáznak az asztalnál.
A lány kényelmetlenül helyezkedik a széken, fél szemmel az ágyra sandít, nem szabad, mantrázza, nem szabad.
Most meg ugye ezzel a népszavazási kérelemmel vannak elfoglalva, zárja le a tíz perce megkezdett aktuálpolitikai monológot a fiú.
Az jár a fejemben, kapja el a tekintetét az ágyról a lány, és belekapaszkodik a beszélgetésbe, hogy milyen fura, hogy a politikának gyakran már semmi köze nincsen az eszmékhez. A konzervatív pártok például nem feltétlenül konzervatívak. A fiú az asztalra hajtja a fejét, a lány ideges tengerészcsomókat köt a hajára.
Ja, bólogat a fiú, az álla súrolja az asztallapot, ezek a fogalmak a politikán keresztül sokat változnak. Percekig hallgatnak, a lány tekintete a levegőben lóg, a fiú a zsibbadtan mozgó ujjakat nézi a tincsek között, sztatikus töltés, ez jár a fejében a szálló hajszálak láttán.
Rájöttem, hogy nekem nem is a dohányzás a függőségem, hanem ezek az esték, erről nem tudok leszokni, hogy veled beszélgessek a konzervativizmus eszmeiségéről kedd este, a lány kifújja a füstöt, egyben szakadt ki belőle ez a váratlan mondat, ökölbe szorított kézzel mered az asztal sarkára.
A fiú lassan felemeli a fejét, mélyet szív a cigarettába.
Berakhatok másik zenét, kérdezi végül, a szék hátára támaszkodva feláll. Persze, mosolyog a lány, próbálja elfelejteni az előbbi mondatát, felnéz a fiúra, az némán az arcába hajol, finoman felemeli az állát, hosszan és ölelés nélkül csókolja meg. Mit szeretnél hallgatni, leül az asztalhoz, görget.
A lány tágra nyílt szemmel ül, hogy kerültem ide már megint, ez pörög a fejében, a lehulló hamu súrolja a kezét, hallgassunk Tame Impalát, nyögi végül.Melyiket, a fiú gépel. Feels Like We Only Go Backwards, a lány hangja rekedt, elnyomja a cigarettát.


Weisz Dorka 1996-ban született Szombathelyen, az ELTE magyar-német tanár szakos hallgatója. Versei korábban a Műútban, a kulter.hu-n, a Rostban és kisebb online folyóiratokban jelentek meg.