.svg)
A Törzsasztal sorozat meghívott vendége volt a szerkesztő, író, költő, műfordító, Tolnai Ottó, a vajdasági irodalom egyik kiemelkedő alakja, szinte minden civil és állami elismerés－többek között Kossuth- és Magyar Irodalmi Díj－birtokosa.
Az esemény a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban került megrendezésre, október 21-én. Kőrössi P. József vezette a társalgást, ámbár minden negatív felhangot nélkülözve elmondhatjuk, hogy a beszélgetés moderálására nem is igazán volt szükség, hiszen indázó történetek sora fonta át az estét. Egyik történet alakította a másikat, az élet apró eseményei kaptak varázslatos színezetet a költői érzékenység azúr szűrője által. Betekintést nyerhettünk a zentai gimnáziumi évekbe, a New Yorkban töltött időkbe, de leginkább egy sajátos látásmódot ismerhettünk meg. A többnyire humoros történetek közé finoman ékelődött be egy-egy elgondolkodtató eseményrajz, barátságról, kapcsolatokról, és arról, hogyan lehetséges meglátni az egyszerű dolgokban rejlő lehetőséget. Mesélt továbbá munkássága kezdeti szakaszairól, Sinkó Ernő tanítványaként nagy hatást gyakorolt rá az író, költő, műfordító iránymutatása, illetve Koncz István, akinek írásait elsőként mutatta meg.
Szövevényes történetek sora mesél az utazásról, de minden történet egy pontban csomósodik, ez pedig a tenger. Ennek ugyanis kiemelkedő hatása van író munkásságára. Tolnai Ottó eképpen vall önmagáról: ,, Engem Belgrád és az Adria határoz meg.“ A tenger végtelensége ad teret a képzelet szárnyalásának, az ,,azúr pedig az, ami mindig távolabb esik.” A tenger szabadsága, lehetőséget teremt az irodalmi kalandozásra, ahol az édesapja utazójává válhat, akit még az író gyermekkorában börtönbe zártak. ,,(...)mikor éreztem, hogy nem vagyok olyan erős, mint a többi gyerek, az irodalom felé fordultam” , ,,édesapámnak én lehetek az utazója” – így mesél az irodalommal való kezdeti kapcsolatáról.
A beszélgetés egyik kiemelt pontja Domokos Istvánnal való kapcsolata és a Kormányeltörésben, nagy visszhangot kiváltó költemény története, melyre a költő nosztalgiával emlékezik vissza. Gyermekeik tört-magyarsággal írt levelezése nyújtott ihletforrást a költeményhez a Domokos család svédországi tartózkodásakor.
Lényeges elemként jelenik meg a határon túliság kérdése, ám ezzel kapcsolatban ellentétes válaszok születnek. ,,Én innen, Palicsról írok”– nyilatkozza Tolnai Ottó, majd pontosítja kijelentését: innen – egy határon belül, mégis egy másik határon kívül. Mindezek ellenére mégsem tekinti magát kisebbséginek, az hogy magyar országhatáron belül vagy kívül van-e számára pusztán esztétikai kérdés. ,,Én nem tekintem magam kisebbségi költőnek. Én mindenhol otthon vagyok. Állandóan cikázom (...), hogy ne kelljen bevállalni a bezárt kisebbséget.”
A világban magát mindenhol otthon érző költő írásai számos helyen szerepeltetnek topográfiai elemeket, ezt mutatja Gogol Halála és Virág utca 3 című újra kiadott kötet neve is, mely címét régi lakhelyéről kapta. A kötetből felolvasásra került a Szőrös ház, Vakvágány, illetve Gogol halálából egy-egy rövid részlet, szösszenet.
Minden apró részletnek története van, minden elbeszélés egy új perspektíva, egy olyan emberé, aki leszúr egy gombostűt és megteremti a világ közepét. Ilyen szempontból minden már csak esztétikai kérdés.
