Ës hullatom ēfelë

 Mircea Vremir: Ölelkezés, 1968-1969

‍

Ës hullatom ēfelë a szavakat,

a gyököntës, a szű, a büggyös,

a kácsë, az isa, a mony, a bükkenő üdő

megkopik,

a domb, a rët, a dűlő és a Melegvápa

ēhomájosú, irgalmatlanú.

Hagyú a ház elűtt az a tű szöllő,

ës ēhāványú Mocsoja,

ez a szubvidëki vőgy.

Hókú az ēmekëp, amin mosmëg

látható azë, hogy szánkázni mejünk

mik ëppeg, s a havas Korgó ajján

Tomivā a Váradrú jött Amálkát a jëghideg

patakbú húzzuk kifelë. Vëletlenű e láccik.

Ētűnnek a januári

hó alá bészorút almák, pedig

ojan ëdes azóta se termett sehunse.

Ës mán ē se tom soróni, mi vót,

mē minden ēszökik tüllem,

bé, béfelë, a legbēső szobába,

ahun az összes emlëk rendre lehunnya a szemit,

ës közbe hangjaim a gazbénőtte

ösvënyekre tërnek. Fē-fēvillan mëg

hun itt, hun ott ëgy-ëgy darab dinszóaranykű,

alól a főd, felette víz.

‍

***

‍

És hullatom elfelé 

‍

És hullatom elfelé a szavakat, a gyököntës1, a szű2, a büggyös3, a kácsë4, az isa5, a mony6, a bükkenő üdő7 megkopik, a domb, a rét, a dűlő és a Melegvápa8 elhomályosul, irgalmatlanul.

‍

Hagyul9 a ház előtt az a tő szőlő, és elhalványul Mocsolya, ez a szubvidéki10 völgy.

‍

Hókul11 az elmekép, amin most még látható azért, hogy szánkázni megyünk mi éppen, s a havas Korgó aljában Tomival a Váradról jött Amálkát a jéghideg patakból húzzuk kifelé. Véletlenül ez látszik.

‍

Eltűnnek a januári hó alá beszorult almák, pedig olyan édes azóta se termett sehol se.

‍

És már el se tudom sorolni, mi volt, mert minden elszökik tőlem, be, befele, a legbelső szobába, ahol az összes emlék rendre lehunyja a szemét, és közben hangjaim a gazbenőtte ösvényekre térnek. Fel-felvillan még hol itt, hol ott egy-egy darab dinszóaranykő12, alul a föld, fölötte víz.

‍

1 elbóbiskolás

2 sző

3 buggyos

4 holdsarló

5 bizony

6 tojás

7 zökkenő idő

8 helynév, vizes kis völgy Mocsolya határában

9 színét veszti

10 szubvidék: ez nekem a vidéken túli vidéket jelenti

11 fakul

12  Az egyik mocsolyai patakban található, könnyen hasadó, csillámos kőfajta, amit kutak belsejének kirakására, illetve a savanyítandó kádas káposzta lenyomtatására használtak.