.svg)
Meglehetősen termékeny, sikeres pályát mondhat magáénak a Temesvárott élő és alkotó Torony Pál, akinek festészete két jellegzetes, meghatározó vonulatba polarizált. A figuratív, a valósághű képalkotás biztos ecsetű művelőjeként jeleskedett évtizedeken át. A Temes megyei Vojtek községből indult alkotó ígéretes tehetségű műkedvelőként kezdte az irón- és ecsetforgatást. Szakmai ismereteit a Temesvári Népművészeti Iskola növendékeként Xenia Eraclide Vreme grafikus- és Leon Vreme festőművész irányításával alapozta meg és tökéletesítette. Mesterei ösztönzésére iratkozott be a Képzőművészeti Líceum esti tagozatára, amelyet eredményesen el is végzett. Középfokú képzettséget szerezve továbbra is a nem hivatásos képzőművészek közösségének kötelékében maradt: az amatőr alkotók Romul Ladea Egyesületét erősítette. Talentumát a festészet és a grafika több műfajában kipróbálta: rajzolt és festett csend- és életképeket, arcmásokat, kompozíciókat és leginkább hangulatos tájképeket. Legkedveltebb témájává, ihlető forrásává a Béga-parti város vált. Szemrevételezte, majd vásznain példás igényességgel és expresszivitással megjelenítette eltérő év- és napszakokban, különböző fényviszonyok és időjárási feltételek közepette a Bánság fővárosának emblematikus épületeit, tágas tereit, hangulatos utcarészleteit, titokzatos udvarait, árnyas ligeteit és sétányait. Temesvár legelhivatottab, legrátermettebb és legsikeresebb festőjének számít. Városképei sorozatának fotómásolatait átrostálva állította össze egy reprezentatív album anyagát, amelynek megjelentetésével készül méltó módon köszönteni Európa 2021-es kulturális fővárosainak egyikét, a „festői Temesvárt”.
Mihelyt lehetősége nyílott rá, őszülő halántékkal Torony Pál beiratkozott a Temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design karának festészeti szakára is. A felsőfokú tanulmányai során szerzett ismeretanyagot kamatoztatva vakmerő elszántsággal irányt, szemléletet és formanyelvet váltott, látványvilágát és eszköztárát áthangolta, korszerűsítette. A realisztikus festészet behatóan ismert, szakmai sikerek mérföldkövezte útját teljes mértékben el nem hagyva, azzal mintegy párhuzamosan haladó új csapásra tért, amely az elvontabb, az átértelmezett, a nonfiguratív alakzatok, formai megoldások szféráiba torkollott. Torony Pál közelebb lépett az épületekhez, karnyújtásnyi távolságról vette szemügyre a házak és támok falait. Többségüknek felületeit kikezdte az idő. A mészrétegek lehámlása, foltosodása, a vakolatok repedései, feltáskásodásai a változatos rajzolatok, formák és képződmények kimeríthetetlen sokaságát hozták létre. A tompább színfelületek – a szürkék, barnák visszafogottabb árnyalatai – együtteseiből gyakorta élesen vöröslenek elő a fedetlenül maradt téglák sorai, amelyek figyelmet ébresztő festői effektusokat keltenek. Torony Pál az enyészet – az erodálodott, pergő vakolatú, penészfoltos, bomlott, hiányos síkok – a maga nemében egyedülálló formakincsének a kiaknázására, képi megjelenítésére vállalkozott Romlékony falak című festménysorozatával, amelynek legsikerültebbnek minősített darabjait a temesvári Helios Galériában megrendezett egyéni tárlatán mutatta be.
Talányosak, sejtelmesek Torony Pálnak a pusztulás, a korrodálodás fázisait, furcsa teremtményeit megidéző többrétű kompoziciói, amelyek úgy ragadják meg az idő múlásának látványelemeit, hogy leleményes, eredeti társításaik hátteréből mélyebb tartalmak is előderengjenek.
Torony Pál: Ünnepség I (részlet)
Torony Pál: Romlékony fal 11
Torony Pál: Fal 2
Torony Pál: Hajnali reflexiók
Torony Pál: Identitás
Torony Pál: Kontraszt
Torony Pál: Máglya II (részlet)
Torony Pál: Megvetés
Torony Pál: Romlékony fal 9
Torony Pál: Romlékony fal 10
Torony Pál: Romlékony fal 12 (részlet)
Torony Pál: Reflexek I
